Most, hogy még zajlik Rióban az olimpia, a magyar sajtóban és blogoszférában is több cikk jelent meg arról, hogy mennyire költséges egy ilyen esemény, és mekkora terhet ró a rendező országokra: nem csak most Brazíliában, hanem a  korábbi  játékokat rendező országok esetében is.  A hatalmas költségek és a később kihasználatlan sportlétesítmények mellett probléma, hogy  minden alkalommal nagyon sok embert lakoltatnak ki, hogy helyet csináljanak a később csak üresen álló olimpiai létesítményeknek.

A Lakhatáshoz való jog és a Kilakoltatások Központjának (Centre on Housing Rights and Evictions, COHRE) szakértői szerint Pekingben közel másfél millió embert lakoltattak ki a játékok miatt. Londonban is szociális bérlakások lakói veszítették el otthonaikat az „olimpia jegyében”. A kilakoltatások áldozatai általában szegényebb, kiszolgáltatottabb emberek, akik kevésbé tudják felemelni a hangjukat, és lakhatásuk elvesztése után gyakran kilátástalan helyzetbe kerülnek. Nem történt ez másképp Rióban sem. Ráadásul Brazília az olimpia előtt mindössze két évvel egy másik gigantikus sporteseményt, foci világbajnokságot rendezett.

A foci VB  nem lendítette fel az országot sem gazdaságilag, sem társadalmilag, nem hagyott hátra mást, mint infrastrukturális problémákat és kilakoltatott emberek tömegeit, ami már egy baljós jel lehetett volna az olimpiára nézve is. A VB kedvéért is több mint 250 ezer embert lakoltattak ki otthonából.  Sokan közülük egyáltalán nem kaptak kárpótlást, akik pedig részesültek benne, ők olyan alacsony összeget kaptak kárpótlásként, hogy abból nehezen tudtak a közelben, vagy városi környezetben lakást venni. Ez azért is történhetett, mert a tulajdonjogok rendszere ellentmondásos a brazil jogrendszerben. A szegény családok általában szegénytelepeken élnek, ahol általában tisztázatlan a telek tulajdonjoga, amin otthonuk áll. Bár van olyan jogszabály, amely garantálná ezen családoknak is a biztos jogviszonyt az építési telkükre, a földterületek legalizálása viszont hosszú és bonyolult folyamat. Előfordul, hogy 20 éven keresztül foglalkozik egy-egy ilyen legalizációs üggyel a brazil igazságszolgáltatás, és még akkor sem biztos, hogy egyértelmű megoldás születik.

Rengeteg olyan család van, akiket még a foci vébé miatt lakoltattak ki és még mindig nem kaptak kompenzációt. Az északkeleti Pernambuco tartományban 200 család,  - akik 40 éve éltek házaikban,  - most pereli a tartományi kormányt kilakoltatásuk miatt. A családokat a vébére készülő buszpályaudvar építése miatt küldték el otthonaikból, ráadásul úgy, hogy csak nagyon rövid idővel a kilakoltatás előtt kaptak arról értesítést és sokakat rendőri brutalitás is ért, amikor megpróbáltak tiltakozni otthonaik lebontása ellen. A legfelháborítóbb, hogy a mai napig semmi nem épült volt házaik helyén. A buszpályaudvar – sok más tervezett létesítményhez hasonlóan – nem készült el a vébére. .

A Habitat brazíliai szervezete aláírásokat gyűjt egy petícióra, amiben a tartományi bíróságot és a kormányt kérik, hogy kompenzálja megfelelően a károsult családokat. Hasonlóan súlyos esetek, jogtalan vagy értelmetlen kilakoltatások, megfelelő pénzügyi kárpótlás nélküli kiköltöztetések az olimpiai előkészületeket is végigkísérték – most is döntően a szegény családokat sújtva.

A brazíliai Habitat a következő kérdésekre kíváncsi a Riói olimpiával kapcsolatban:

Mi lesz azokkal az emberekkel, akiket a játékok miatt lakoltattak ki? Rió az egyik legdrágább város az országban. Még egy favelában (nyomornegyedben) is 40 ezer dollár körüli ára van egy házikónak. Az ezekben élők közül sokan évtizedek óta építgetik házaikat, megfelelő kompenzáció nélküli kilakoltatásuk után szinte biztos, hogy rosszabb helyzetbe kerülnek, sokan otthontalanná is válhatnak.

Mi fog történni az épületekkel, infrastrukturális fejlesztésekkel, az olimpiai faluval? Szellemvárossá válik az olimpiai negyed, kihasználatlanul fognak omladozni a sportcsarnokok – mint ahogy arra sok példa volt már – vagy tényleg luxus lakónegyed lesz az olimpiai faluból, ahogy azt nyilatkozták? Sok helyi szervezet, csoport és lakos kampányolt azért, hogy az olimpiai faluból szociális bérlakások legyenek.

Brazíliában létezik egy szabályozás, amely kötelezővé teszi, hogy minden épületnek legyen társadalmi célja, ezért semmilyen ingatlan nem állhat kihasználatlanul. Ennek ellenére ma Brazília-szerte kb. 7 millió lakás áll üresen, sokkal több, mint ahány hajléktalan család van.  A brazil szabályozás és a gyakorlat a földbirtokosok érdekeit részesíti előnyben azokkal szemben, akik csak „foglalják” a földeket. A Habitat „Solid Ground” kampányával azért küzd, hogy Brazília kb. 50 millió rossz és bizonytalan lakhatási körülmények között élő lakosának megfelelő, megfizethető lakhatás jusson, legalizált telkekkel és lakhatással, és hogy az üresen álló ingatlanokat szociális bérlakásként hasznosítsák.  Pozitív hagyatéka is lehetne az olimpiának, ha a sportolóknak épített faluból nem kizárólag a jómódúaknak szóló lakópark lenne, hanem szociális lakásokként hasznosítanák.

A cikket a brazil Habitat for Humanity blogbejegyzése alapján írtuk.

Tímea és Lajos évekig albérletről albérletre vándoroltak gyermekeikkel, majd más lehetőség hiányában családok átmeneti otthonába költöztek. Az ő otthonkeresési történetük végül jó véget ért a Habitat Második Esély programjának köszönhetően.

Gyerekek, akik nem tudják, hol van az otthon

Kapcsolatuk elején a teljes kilátástalansággal találkoztak: nem volt olyan hely, ahol otthont teremthettek volna, és családi támogatásra sem számíthattak. Két év után, mikor kiderült, hogy Timi gyermeket vár, minden erejüket mozgósították, hogy valami megoldást találjanak, hogy legyen hol lakniuk. Mindketten keményen dolgoztak, hogy találjanak legalább egy albérletet, és végül sikerrel jártak. Azóta folyamatosan albérletről albérletre jártak, de nem sikerült az elmúlt 7 évben tartós, megfizethető lakhatási megoldást találniuk és volt, hogy egy évben többször is költözniük kellett.

„Azt is megéltük, hogy a gyerekek nem tudták, hogy hová fogunk megérkezni, amikor azt mondtuk, hazamegyünk."- mesélte Lajos.

Esélyt kaptak programunkkal

Néhány évvel ezelőtt egyszer már kénytelenek voltak családok átmeneti otthonában élni, mert nem találtak más megoldást. Ekkor is mindent elkövettek, hogy rendezzék az életüket, és a  hajléktalanságból kivezető utak hiánya miatt, ismét piaci albérletbe költöztek. 2014. októberében bérbeadójuk hirtelen eladta a lakást a fejük fölül, csak néhány napot hagyva számukra a kiköltözésre. Ilyen rövid idő alatt lehetetlen volt másik albérletet találniuk, ezért kérték felvételüket a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány Csömöri Családok Átmeneti Otthonába. A család rendben tudta fizetni az otthon díját és az intézményen belül kötelező megtakarítást is, így 2015 decembere óta az alapítvány „kiléptető” lakásában élnek[1].Innnen fognak idén beköltözni egy XV. kerületi szociális bérlakásba. A rossz állapotú, használaton kívüli lakást az önkormányzat ajánlotta fel a Habitat for Humanity Második Esély programjához, amit a szervezet önkéntesek és a leendő lakók segítségével újít fel.

Lajos szabadnapjain - és Tímea is, ha talál felügyeletet a gyerekeknek – lelkesen kiveszi a részét a felújításban.

Tervezhető, biztos jövőt adó otthon

Bár ebben a családban az öt gyerekek közül „egyik kicsi, másik pici”, mégis mindenki kiemelt figyelmet kap a szülőktől: a gyerekeket szeretetben és odafigyelve nevelik. Megtakarításuknak köszönhetően a gyerekek álmát is meg tudják majd valósítani: a nagylány - aki idén kezdi az iskolát – hercegnős ágyra vágyik, a három nagyobb fiú – akik ősztől együtt fognak óvodába járni – emeletes ágyakat kapnak. A legkisebb fiú bölcsibe íratását is tervezi a család, hogy részmunkaidőben Tímea is dolgozni tudjon. Lajos több munkahelyen is dolgozik, főállása mellett a közeli filmgyárban is sokat foglalkoztatják. „Már kilenc éve dolgozok statisztaként és nagyon élvezem ezt a munkát. Olyan sztárokkal is dolgoztam már, mint Bruce Willis! – mesélte Lajos.

Idén összesen négy, üresen álló önkormányzati lakást újít fel a Habitat a Második Esély programja keretében, a Saint-Gobain Initiatives Alapítvány támogatásával, a Szociális és Rehabilitációs Alapítvánnyal, Zugló- és a XV. kerület önkormányzataival partnerségben és önkéntesek segítségével. A fenti képen Timi és Lajos (bal oldalt) az amerikai Thrivent csoport önkénteseivel.

A biztos otthon lehetőséget ad számukra a tervezésre, egy kiszámítható, jobb életre. A beköltözést követő egy évben a SZÉRA szociális munkása fogja segíteni őket a mindennapi problémák megoldásában, az átmeneti nehézségek áthidalásában. Sajnos rajtuk kívül még több ezer családnak van szüksége hasonló megoldásra, de megfizethető önkormányzati bérlakások hiányában a családok átmeneti otthonában élők számára nincs más út, mint a bizonytalan és drága piaci bérlakásszektor. A Habitat for Humanity Magyarország hosszú távú célja, hogy a Második Esély program mintává váljon és országos, rendszerszintű megoldások szülessenek a hasonló helyzetű családok lakhatási problémájának megoldására.

Támogasd a Habitat for Humanity Magyarországot, hogy minél több lakhatási szegénységben élő emberen segíthessünk!

[1] A „kiléptető” lakás egy intézményi férőhelyként működtetett átlagos lakás a XV. kerületben, amit az alapítvány biztosít meghatározott időre a család számára. Az itt töltött idő alatt családgondozó segíti a családot a mindennapi nehézségek megoldásában.

Hogyan lehet ma gyerekekkel megfizethető albérletet találni? Az egyre inkább költőinek számító kérdésre sok ezer családhoz hasonlóan Tímea és Lajos sem találta választ, amikor két évvel ezelőtt albérletüket, ahol öt gyermekükkel éltek - a tulajdonos eladta. Számukra szerencsés véget ért a sok megpróbáltatás, elmondjuk, hogyan.

Családi háttér nélkül

Timi és Lajos 9 éve alkotnak boldog párt, és olyan harmónia sugárzik belőlük, hogy az ember nem is hinné, milyen megpróbáltatások állnak mögöttük. Timinek édesanyja betegsége miatt hamar fel kellett nőnie, alig múlt 18 éves, mikor gyámja lett a saját húgának, és két öccséről is gondoskodni próbált, de ők gyermekotthonba kerültek. Lali 15 évesen már árva volt, nem volt senki, aki gondoskodott volna róla. Nehéz gyermekkoruk után felnőttként évek óta azért küzdenek, hogy saját gyermekeiknek ne kelljen hasonló körülmények között felnőnie, hanem biztonságos meleg otthonuk lehessen. Kislányuk születése után négy kisfiuk született az évek alatt, mert mindketten nagy családot szerettek volna.

Megfizethető lehetőséget kaptak

Timi és Lajos csillogó szemmel veri a vakolatot és hordja a sittet a júliusi hőségben egy XV. kerületi bérlakás udvarán. A tűző napon száll a por, de a Habitat építésvezetőjének irányításával dolgozó pár, az amerikai önkéntesekkel együtt remek hangulatban dolgozik a lakás felújításán. A használaton kívüli bérlakást a Habitat Második Esély programjához ajánlotta fel az önkormányzat, amit a jövőben Tímeáék otthonuknak hívhatnak és szociális bérleti díjat fognak érte fizetni.

Több ezer családnak jelentene megoldást

Lajosnak és családjának hosszú út vezetett a Habitat programjáig. Idén összesen négy, üresen álló lakást újít fel a Habitat a Második Esély programja keretében a Saint-Gobain Initiatives Alapítvány támogatásával, a Szociális és Rehabilitációs Alapítvánnyal, Zugló- és a XV. kerület önkormányzataival partnerségben valósít meg. Segítségükkel Tímeáékon kívül még három család jut biztos otthonhoz. A rossz állapotú, üresen álló lakások felújítására sem az önkormányzatoknak, sem a szociális bérlakást kérelmezőknek nincs anyagi lehetősége. A Habitat for Humanity Magyarország hosszú távú célja, hogy programja mintává váljon és országos rendszerszintű megoldások szülessenek a hasonló helyzetű családok lakhatási problémájának megoldására.  

Támogasd a Habitat for Humanity Magyarországot, hogy minél több lakhatási szegénységben élő emberen segíthessünk!

A Habitat for Humanity Magyarország kampányt indított az otthontalan családok megsegítésére.  Papp Szabival, a Supernem frontemberével a kampány kapcsán az otthonról, az apaságról és azokról a szerencsétlen helyzetbe került családokról beszélgettünk, akik nem tudják megfizetni lakhatásukat.

Habitat: A Habitat for Humanity azért dolgozik, hogy mindenki megfizethető, méltó otthonban élhessen.  Apaként neked mit jelent az otthonod?

P.SZ.: Apaként, szülőként megváltoznak a játékszabályok. Nem én, hanem ő van az első helyen, persze magadat nem a padló alá döngölve. A gyerekemnek éreznie, tudnia kell azt, hogy biztonságban van, hogy figyelnek rá.  Ehhez viszont nekünk szülőknek is figyelnünk kell egymásra, figyelnünk kell magunkra, és azoknak az embereknek is figyelniük kell ránk, akik a társadalmat befolyásoló döntéseket hozzák.

Habitat: Magyarországon közel 300.000 családnak van szüksége megfizethető bérlakásra. Az utcára kerülő családok teljesen szétszakadnak: a kiskorú gyerekek állami gondozásba kerülnek, a szülők hajléktalan szállóra vagy az utcára. Sokan az utcára kerülve veszítik el munkájukat, és ezzel a reményt is arra, hogy valaha talpra tudjanak állni. Mit gondolsz erről  problémáról?

P.SZ.: Én úgy gondolom, hogy egy igazi otthon nélkül az ember nem tud igazán megnyugodni, nem tud igazán magára koncentrálni, megtanulni kívülről nézni saját magát és felfedezni a helyét a világban, így hasznos része lenni a társadalomnak, munkájával, hozzáállásával előbbre vinni, segíteni azt.

A gyermekvállalás egy nagyon kényes dolog, és egyben az élet értelme is! Csak kapkodom a fejem, mennyire könnyen kerülhetünk utcára, akár egy félregépelés miatt.

A kisgyermekes családok vannak a legnagyobb veszélyben, ugyanis a nyomás, a szülői felelősség, a jövővel való foglalkozás és a labilitás nyomasztó érzése sok magyar család életét árnyékolja be. Ezzel a kérdéssel, - akárcsak az egészségüggyel  - az éppen porondon levő kormánynak kötelessége lenne foglalkozni, mert az alapoktól az életbe való kilépés nehéz útválasztóinál kell segítséget adni ahhoz, hogy egészséges emberek,  egészséges társadalmat  alkothassanak!

Hiszek abban, és a saját bőrömön is tapasztalom, ha eggyel jobban odafigyelsz a melletted álló, melletted élő emberre akkor nem csak az ő napját, életét teheted szebbé, hanem a tiédet is! A civil szervezetek jelenlétükkel, munkájukkal biztonságot hoznak a rászoruló emberek életében.

Segítsd az otthontalan családokat, támogasd a Habitat for Humanity-t!

„Teljesen megkönnyebbültem, nincsenek szorongásaim, mert már biztonságban tudhatom a gyerekeimet.” – meséli Csaba, aki családjával áprilisban költözött a Habitat Második Esély programjának segítségével átmeneti otthonból szociális bérlakásba.

Látogatásunkkor a nagymama éppen süteményt süt a konyhában, a finom illat betölti a szoba-konyhás lakást. Csaba és párja, Annamari két gyermeket nevel: a tinédzser Vanesszát és kishúgát, Biankát. A családnak soha nem volt saját lakása. Csaba és Annamária keményen dolgoztak azért, hogy megadják gyermekeiknek mindazt, amire szükségük van. A magas albérlet árak miatt azonban csak a SZÉRA által fenntartott családok átmeneti otthonában találtak megfizethető lakhatási lehetőséget. Itt kerültek kapcsolatba a Habitat for Humanity-vel, melynek Második Esély programja otthontalan családokat segít szociális bérlakáshoz

A Szociális Rehabilitációs Alapítvánnyal együttműködésben a Procter and Gamble támogatásával és Zugló Önkormányzatának segítségével tudta a Habitat 2015-ben  Második Esély programját megvalósítani és ezzel új életet biztosítani Csabának és családjának..

„Mióta beköltöztünk, közelebb kerültünk egymáshoz.”  – meséli Annamari, hogy mi minden változott meg az életükben azóta, mióta végre saját otthonukban élhetnek. A szállón csak 3 órán keresztül fogadhattak látogatót, most viszont a nagymama nagyon sokat tud segíteni. Biankát már beíratták az óvodába, és Annamari reméli, hogy a kislány hamarosan elkezdhet oviba járni, hogy ő teljes munkaidőben dolgozhasson.

Az egyik lehetőség hozza a másikat

Csabát a munkáltatója beiskolázta autóvezetői tanfolyamra, így most a munka mellett tanul és örül, hogy megszerezheti a jogosítványt. A jogosítvánnyal a cégen belül is több lehetősége lesz, ez előrelépést jelent. „A szálló messze volt, nehezen tudtam volna még a tanfolyamra is külön bejárni onnan, meg nem is tudom hová mentünk volna, ha letelik az idő. Lehet, hogy a munkámat is ott kellet volna hagynom.”  – meséli Csaba, ugyanis az átmeneti szállókon csak korlátozott ideig lakhatnak a családok.

Csabáéknak további tervei is vannak: szeretnék majd galériával bővíteni a lakást, hogy Vanesszának, a nagylánynak is külön tere lehessen. Neki is közelebb van az iskola, most már a barátai is meg tudják látogatni és nem szégyelli már, hogy hol laknak.

„Mivel lehetőséget kaptunk, szeretnénk megmutatni, hogy meg is érdemeltük és tudunk építeni a lehetőségre. Azt is szeretnénk, ha mások is kapnának ilyen lehetőséget és tudnának élni vele, haladni úgy, mint mi.”– mondja búcsúzóul Csaba.

A Habitat Második Esély programja idén is folytatódik. Kérjük, add adód 1%-át a Habitat for Humanity-nek, hogy minél több családnak biztosíthassunk méltó otthont!

Adószám: 18672772-2-42

"Most érzem azt, hogy megnyugodhatunk, nem kell már aggódnunk, végre igazi család lettünk. A program nélkül esélyünk sem lett volna együtt élni."

Bori és családja a Habitat for Humanity Második Esély programjának köszönhetően jutott még decemberben szociális bérlakáshoz. Párjával, Tamással mindketten dolgoztak, de megfizethető albérletet, ahová gyermekeikkel együtt költözhettek volna, nem találtak Budapesten. Végül a SZÉRA által fenntartott családok átmeneti otthonába tudtak együtt beköltözni, ahol pedig bekerültek a Habitat Második Esély programjába. A program otthonukat vesztett családoknak segít. A résztvevő családok használaton kívüli önkormányzati bérlakásokat újítanak fel a Habitat önkéntesei, munkatársai és támogatói segítségével. A lakásért szociális bérleti díjat fizetnek a program résztvevői, ami megfizethető lakhatási lehetőséget biztosít a rászoruló családoknak. Így válhatott valóra Boriék álma is, hogy családként együtt és valódi otthonban élhessenek.

„Sokkal kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak és kipihentebbek vagyunk testileg és lelkileg is. Korábban hiába dolgoztunk, nem haladtunk, most viszont végre haladunk előre az életben.”

– mondta mosolyogva Bori, amikor meglátogattuk őket a kis panellakásban. Tamás éppen mellékállást keres: még az átmeneti szállón félretett pénzből sikerült venniük egy használt kisautót. Futárként vagy sofőrként szeretne vele plusz munkát találni.

A Szociális Rehabilitációs Alapítvánnyal együttműködésben a Procter and Gamble támogatásával és Zugló Önkormányzatának segítségével tudta a Habitat 2015-ben  Második Esély programját megvalósítani és ezzel új életet biztosítani Tamásnak és családjának.

Bori még a beköltözés előtt elhatározta, hogy amint lehetősége lesz rá, szakmát szeretne tanulni. Bár még csak pár hónapos kislánya, de már bejelentkezett a helyi munkaügyi központba, ahol rendszeresen indulnak képzések. „Értesíteni fognak az induló tanfolyamokról. Olyan szakmát szeretnék tanulni, amivel a gyerekek mellett is tudok dolgozni. – mondta Bori, aki korábban a vendéglátásban dolgozott, heti 60 - 70 órát.

A lakásban is egyre jobban berendezkedtek, a konyhában új polcok jelentek meg és a kisfiúnak is saját ágya van már a korábbi matrac helyett. De további terveik is vannak: a beépített teraszt szeretnék leszigetelni, hogy a már iskolás fiúnak saját szobája lehessen.

Tamásék örülnek az önálló, független életnek. Mióta saját, megfizethető otthonuk van, kiszámíthatóbb az életük és tervezhetőbb a jövőjük. Ezenkívül jobban tudják tartani a kapcsolatot a barátokkal is. „A hétvégén pont szülinapot fogunk ünnepelni – újságolta Bori. Nagyon szeretünk itt élni, mindenben pozitív irányt vett az életünk, mióta beköltöztünk.”

A Habitat Második Esély programja idén is folytatódik. Kérjük, add adód 1%-át a Habitat for Humanity-nek, hogy minél több családnak biztosíthassunk méltó otthont!

Adószám: 18672772-2-42

Több éves bujkálás, anonimitás, ismeretlen városok és anyaotthonok – erről szólt évekig Bori és kisfia élete, akik az erőszakos apa elöl menekültek.

Amikor végre biztonságban érezhették magukat és visszatértek a fővárosba, csak Bori édesanyjának otthonába tudtak költözni. Bori még csak a húszas évei elején járt, de magára vállalta a családfő szerepét és heti 6 napon keresztül 10-12 órát dolgozott, hogy hármójuk megélhetését biztosítsa. Míg Bori dolgozott, a nagymama az unokára vigyázott.

Amikor Bori és Tamás megismerkedett, már négy éve tartott ez a kemény élet és Boriban feltámadt a remény, hogy lehet ismét saját élete, saját családja. Összeköltözni azonban nem tudtak: Bori édesanyjánál már így is szűkösen voltak, Tamás is a szüleivel és testvérének családjával osztozott a kis panellakáson. Bár mindketten dolgoztak, az albérletárakat nézve sehogy se tudták volna kigazdálkodni a három havi kauciót és a bérleti díjat. Az, hogy még gyerekkel is költöznének, csak jobban megnehezítette az albérlet keresést. Ráadásul Bori pocakja gömbölyödni kezdett, és nem tudták örülhetnek-e az érkező babának.

„Nagyon vaciláltunk azon is, hogy a babát megtartsuk-e, mert olyan kilátástalan volt az egész.”- mesélte Bori.

Ebben a reménytelen helyzetben találtak rá a SZÉRA által fenntartott családok átmeneti otthonára.  Itt a havi díj nem lehetetlenítette el a családi kasszát és a szállón működő kötelező megtakarítási rendszerbe is minden hónap elején be tudták fizetni a megszabott összeget. A SZÉRA partnere, a Habitat for Humanity pedig épp elindította Második Esély programját, ami otthontalan, szállón élő családokat segít önkormányzati bérlakáshoz. A felújítandó lakást a Habitat munkatársai újra lakhatóvá tették, Tamás és Bori együtt választhatta ki a tapétát és az új csempét is.

„ Annyi rossz dolog történik a világban, hogy azt gondolnánk, már nagyon kevés a jó ember. De azért mégis vannak jó dolgok, nagyon sok segítséget kaptunk és nagyon sok jó ember vesz minket körül.” 

- köszönte meg Bori a Habitat és a program támogatóinak segítségét.

Boriék a karácsonyt már saját otthonukban tölthették, ahová hamarosan megérkezett a baba is épen és egészségesen, így tényleg kiteljesedett a család. 

A Szociális Rehabilitációs Alapítvánnyal együttműködésben a Procter and Gamble támogatásával és Zugló Önkormányzatának segítségével tudta a Habitat 2015-ben  Második Esély programját megvalósítani és ezzel új életet biztosítani Tamásnak és családjának.

„Az én gyerekkorom sajnos nem volt jó, de bízom benne, hogy most már az én gyerekeimnek ezt nem kell megélnie és én már biztosíthatok nekik egy olyan stabil környezetet és családi életet, ami nekem sajnos nem adatott meg.” Bori

A Habitat Második Esély programja idén is folytatódik. Kérjük, add adód 1%-át a Habitat for Humanity-nek, hogy minél több családnak biztosíthassunk méltó otthont!

Adószám: 18672772-2-42

Mi a Habitat for Humanity-nél azért dolgozunk, hogy minden gyermek, így Bianka is biztonságos otthonban nőhessen fel. Áprilisban a Habitat Második Esély programjának köszönhetően Bianka és családja szociális bérlakásba költözhetett családok átmeneti otthonából.

Csaba és Annamária két gyermeket nevelnek: a tinédzser Vanesszát és kishúgát, Biankát. A családnak soha nem volt saját lakása. Csaba és Annamária keményen dolgoztak azért, hogy megadják gyermekeiknek mindazt, amire szükségük van. Egyvalamit azonban ők sem tudtak segítség nélkül: otthont teremteni a gyermekeik számára.

A család vidékről költözött Budapestre, hogy rendszeres munkát találjanak. Szülőfalujukban csak a nyári szezonmunkánkra lehetett számítani, Csaba viszont jobb életet, kiszámíthatóbb jövőt szeretett volna gyermekeinek teremteni. A fővárosban munkát mindketten találtak, de keresetükből megfizethető, fenntartható albérletre már nem futotta. Családok átmeneti szállóján találtak csak olyan lakhatási lehetőséget, amit megengedhettek maguknak: itt viszont csak korlátozott ideig lakhatnak a családok. Így évekig szállóról szállóra költözött a család.

„Sokat gondolkoztunk azon, hogy innen hova? Örökös bizonytalanságban telt az életünk.”- mesélte Annamari.

2015-ben a Szociális Rehabilitációs Alapítvány otthonában lakva kerültek be a Habitat Második esély programjába, ami lakhatásukat vesztett családokon segít. A Habitat, a lakást felajánló önkormányzat és önkéntesek segítségével egy lerobbant állapotú szociális bérlakást újított fel számukra. A munkálatokból Csaba és Annamari is kivette a részét.

A Szociális Rehabilitációs Alapítvánnyal együttműködésben a Procter and Gamble támogatásával és Zugló Önkormányzatának segítségével tudta a Habitat 2015-ben  Második Esély programját megvalósítani és ezzel új életet biztosítani Csabáéknak.

„Megható volt együtt dolgozni az önkéntesekkel, akik azért segítettek, hogy nekünk otthonunk legyen!” –mesélte Csaba.

A szoba-konyhás lakás felújítása a tervezettnél több időt vett igénybe, így hosszú várakozás után, tavasszal tudott a család beköltözni. „Még most sem hiszem el, hogy lett egy hely, amire azt mondhatjuk, hogy az otthonunk.”- mondta már az új lakásban Annamari.

A Habitat Második Esély programja idén is folytatódik. Kérjük, add adód 1%-át a Habitat for Humanity-nek, hogy minél több családnak biztosíthassunk méltó otthont!

Adószám: 18672772-2-42

Tibor egy éven keresztül élt szó szerint az utcán egy ház falához húzódva, ahol stroke-ot kapott. Története is egy kis csoda: ma már dolgozik és a Habitat Elsőként Lakhatást! programjának köszönhetően a saját otthonában él.

Tibor 50 éves, korábban édesanyjával és testvérével lakott egy “tanácsi” bérlakásban, amit a rendszerváltást követően megvásároltak. 2009-ben édesanyjuk meghalt, a lakás tulajdonosa pedig a bátyja lett, aki 2011-ben eladta a lakást.  Tibor 25 000 Ft-ot kapott a lakás vételárából, de hamarosan mindketten utcára kerültek.

Az utcán

Egy évig laktak egy ház falához húzódva, matracokon, pokrócokkal takarózva. A Léthatáron Alapítvány utcai szolgálata rendszeresen látogatta őket, a testvérek az ő javaslatukra adták be a jelentkezésüket a Twist Olivér Alapítvány átmeneti szállójára. Tibor 2013 februárjában be is költözött, később a testvére is bekerült a szállóra, de pár hónap múlva elhagyta az intézményt és azóta nem tartják a kapcsolatot.

Elsőként Lakhatást! programunkhoz 2015-ben az ingatlanokat Újpest és Kőbánya önkormányzatai biztosították,  a felújítási munkálatokat pedig a Saint-Gobain Initiatives Foundation és a francia Abbé Pierre Alapítvány támogatásával tudta megvalósítani a Habitat for Humanity csapata a Twist Olivér Alapítvány, az Utcáról Lakásba Egyesület és mintegy 250 önkéntes segítségével

Még az utcán eltöltött időszak alatt Tibor agyvérzést kapott, így a bal kézfejét nehezen tudja mozgatni. A szociális munkások segítségével végigvitte a hosszú adminisztratív folyamatot amivel hivatalosan is megváltozott munkaképességű lett. Két éve egy naptárakat gyártó cégnél kapott munkát, ahol jelenleg is dolgozik. Napi 5 órát dolgozhat, részarányosan kapja a minimálbért. Határozott idejű szerződését félévente meghosszabbítják, elégedettek a munkájával. Elmondása szerint abból a 15 fős csoportból, akikkel együtt kezdett, már csak ketten dolgoznak jelenleg is ott. Nagyon hosszú, 12 éves munkanélküliség után dolgozik újra, aminek nagyon örül, most sikeresnek, produktívnak érzi magát.

"Nem iszom előre a medve bőrére"

Tibor a Habitat for Humanity Elsőként Lakhatást! programjával önkormányzati bérlakáshoz, önálló otthon jutott még karácsony előtt.  A felújításra szoruló lakást a Habitat újította fel, amiből munkaideje után Tibor is kivette a részét.

Tibor az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy valóban övé lesz a lakás. "Nem iszom előre a medve bőrére" mondogatta sokszor. Nagyon sok csalódás érte már, ezért nem akarta hiú ábrándokba ringatni magát. A saját otthon az önállóság aprónak tűnő, de fontos örömeivel ajándékozta meg Tibort: a beköltözés után nagy lelkesedéssel látott neki a főzésnek, végre saját magának süthetett tojást és nagyon örült neki, hogy azt nézhet a tévében, amit akar, nem kell másokhoz alkalmazkodnia.

Ajánld fel adód 1%-át, hogy minél embert segíthessünk méltó otthonhoz!

Rendelkező nyilatkozat letöltése itt!

ADÓSZÁMUNK:18672772-2-42