A Habitat for Humanity Magyarország lakhatási kérdésekkel foglalkozó blogja

Otthont mindenkinek!

Biztos talajt és biztos tetőt!

2016. március 08. - Habitat for Humanity Magyarország

A Habitat for Humanity „Biztos talajt és biztos tetőt!” (Solid Ground) címmel globális kampányt indít a lakóterülethez és a lakhatáshoz való egyenlőbb hozzájutásért.

 

A nemzetközi lakhatási szervezet célja, hogy úgy változtassák a szabályozásokat és állami szakpolitikákat, intézkedéseket, hogy azok mindenki számára egyenlően biztosítsák a lakóterülethez és a lakhatási lehetőségekhez való hozzáférést. Világszerte a földterületek 75%-ának tisztázatlan a jogviszonya (például nincs vagy tisztázatlan a tulajdonosi, bérleti viszony, vagy nincs bejegyezve), melynek a nagy részén a legszegényebbek élnek, akiket így folyamatosan a kilakoltatás veszélye fenyeget. Megfelelő lakhatási jogviszony hiányában sokan kénytelenek rossz körülmények között, az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetősége nélkül élni. A nőket – különösen a fejlődő országokban, és a gyermekeiket egyedül nevelőket – sokkal súlyosabb mértékben érintik a lakóterülethez és lakhatáshoz való hozzájutás nehézségei: sok ország szabályozása kifejezetten hátrányosan megkülönbözteti a nőket a földtulajdon / bérlés regisztrálása során, vagy nem tudják jogaikat érvényesíteni a földterület vagy a lakhatás biztosításában. Hiába alkotják a világ népességének felét, állítják elő az élelmiszerkészletének nagy részét, és végzik a fejlődő országokban a mezőgazdasági munka 60-80%-át, mégis sokkal kevesebb földhöz és lakóterülethez férnek hozzá a nők világszerte, mint a férfiak. A Habitat kampányának egyik fő célja, hogy ez ellen az igazságtalanság ellen küzdjön.  

sg_kampany.jpg

A Habitat globális kampányának 4 fókusza:

  1. a lakóterület és a lakhatás jogbiztonsága;

  2. nők egyenjogúságának elérése a földterülethez és lakhatáshoz való hozzáférés terén;

  3. a nyomornegyedekben élők lakhatási viszonyainak javítása;

  4. katasztrófa-megelőzés és elhárítás

sg_cambodia.jpg

A kampány a következő országokban indul el:

  • Ausztrália: Az ausztrál fejlesztési segélyek segítsék elő a földterülethez való egyenlőbb hozzáférést az ázsiai-csendes-óceáni térségben.

  • Brazília: A föld és lakhatási tulajdonjog szabályozása segítse a helyi nyomornegyedekben (favelákban) a lakhatási, gazdasági, biztonsági, tisztasági helyzet javulását.

  • Bulgária: Bizonytalan lakhatási jogcímmel rendelkező roma-telepeken élők otthonainak legalizálása, kilakoltatásuk megakadályozása.

  • Dél-Afrika: A nyomornegyedek helyzetének javítása.

  • Dominika: Erőszakos kilakoltatások elleni jogi védelem elérése.

  • Honduras: A földhöz való hozzájutás megkönnyítése törvényi és szakpolitikai változások elérésével.

  • Kambodzsa: A Nemzeti Lakhatási Szakpolitika megvalósítása az alacsonyabb státuszú lakosság számára is.

  • Kenya: A nők földterülethez és lakhatási lehetőséghez való hozzáférésének javítása.

  • sg_kampany2.jpg

 

Magyarországon szintén több százezer család, háztartás van kilátástalan helyzetben a biztos lakhatási jogcím hiánya miatt: akár már kis tartozás miatt is felmondott bérleti szerződéssel önkormányzati lakásban jogcím nélkül élők, illegális vagy nem szabályos szerződéssel albérletben élők, megfizethető lakhatási lehetőség hiányában önkényes lakásfoglalók, tisztázatlan tulajdoni viszonyú lakásban, házban élők tömegei vannak bizonytalan helyzetben és folyamatosan a kilakoltatás veszélyének kitéve. Helyzetük megoldásának kulcsa többek között a lakhatással kapcsolatos jogi szabályozás hiányosságainak kijavítása, a megfizethető lakhatási alternatívák számának növelése, és a lakásfenntartási költségek érdemi támogatása lenne.

Petíció

Idén októberben világvezetők Quito-ban, Ecuadorban gyűlnek össze az ENSZ Habitat III konferenciáján, hogy kidolgozzanak egy globális tervet a lakhatási helyzet és az urbanizáció fenntarthatóbbá tételéért és emberibb fejlesztéséért. A terv – amelynek kialakítása már folyamatban van – az „Új Urbanizációs Program” alapvetően fogja meghatározni, hogy az ENSZ tagállamok hogy viszonyulnak a városok fejlesztéséhez és a lakhatáshoz a következő évtizedekben. Ezért fontos, hogy aláírásoddal támogasd petíciónkat, amelyben arra kérjük a világ vezetőit és a Habitat III konferencia résztvevőit, hogy a földterülethez és a megfelelő lakhatáshoz való egyenlő hozzájutás legyen az „Új Urbanizációs Program” fő fókuszában.

Írd alá itt:

http://solidgroundcampaign.org/takeaction

Nézd meg videónkat a Habitat for Humanity globális kampányáról, amelyben Jonathan Reckford beszél a céljainkról.

Sosem gondoltuk volna, hogy ez velünk is megtörténhet

Laci és Anna egy Duna-parti kunyhóban élt - akár egy romantikus regény is kezdődhetne így. Ők azonban azért építettek 2013-ban Budapesten kunyhót, mert mindketten hajléktalanok voltak és ez volt az egyetlen lehetőségük az együttélésre.

Az utcán

Laci nyolc általánost végzett és 2011 óta hajléktalan. Fiatalon vidékről jött a fővárosba, hogy munkát találjon és ne kelljen tovább szülei nyakán élnie. Az első időkben dolgozott, de később nem talált munkát, így a VII. és VIII. kerület utcáin élt. A kudarcot alkohollal próbálta elviselni. 2013-ban ismerte meg párját, Annát, aki bántalmazó kapcsolatából menekült az utcára.

Amikor nincs hosszú távú terv

A Duna-parti kunyhót a terület tulajdonosa lebontatta, de újra nekifutottak és egy másik kunyhót építettek. Laci alkalmi munkákból tartotta el kettejüket, de a kunyhó 2014 karácsonyán leégett. Ekkor a Twist Olivér Alapítvány segítségével egy munkásszállóra kerültek, egy bónos rendszerben. Ebben a hajléktalan emberek részére létrehozott támogatási rendszerben a beköltöző fizeti a munkásszálló díjának egy részét, a másik részt pedig az utalvány fedezi. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb összeget kell fizetnie az támogatottnak, míg végül az teljesen megszűnik egy év után. Támogatás nélkül több mint 70 ezer forintot kellene fizetni kettőjük szállásáért, ami csak egy szobát jelent közös konyha és fürdő használattal.

“Azelőtt a hajléktalanság egy távoli, megfoghatatlan dolog volt, mások problémája. Sosem gondoltuk volna, hogy velünk is megtörténhet. Még mindig fáj kimondani, hogy hajléktalanok lettünk”

– mesélte László, aki már Annával való megismerkedésükkor felhagyott az ivással, azóta józan életet él. A munkásszállón töltött idő alatt testileg-lelkileg megerősödtek, a Habitat Esőként Lakhatást! programjába bekerülésüket követően a szervezet szociális munkása segítségével Laci bejelentett munkához jutott az építőiparban és Anna is elhelyezkedett mosogatóként. Támogatás nélkül a munkásszálló és a piaci albérlet költségei még így is messze meghaladták a lehetőségeiket.

anna_laci2.jpgElsőként Lakhatást! programunkhoz 2015-ben az ingatlanokat Újpest és Kőbánya önkormányzatai biztosították,  a felújítási munkálatokat pedig a Saint-Gobain Initiatives Foundation és a francia Abbé Pierre Alapítvány támogatásával tudta megvalósítani a Habitat for Humanity csapata a Twist Olivér Alapítvány, az Utcáról Lakásba Egyesület és mintegy 250 önkéntes segítségével

Saját otthont karácsonyra!

2015 tavaszán kerültek a Habitat for Humanity Elsőként Lakhatást! programjába, ami az önálló élet reményét jelentette számukra. Sokáig el sem hitték, hogy tényleg bekerültek a programba, melyben önkormányzati bérlakásokat újít fel a Habitat önkénteseivel és a leendő lakókkal, akik beköltözés után szociális bérleti díjat fizetnek. A lerobbant állapotú lakást tavasszal kezdték el felújítani, így hónapról hónapra közelebb kerültek álmukhoz,  ami karácsonyra valóra is vált. Ma már abból a biztonságos és kényelmes otthonból indulhatnak munkába mindketten, amelyet saját kitartásuk és hitük is épített.

Rendelkezz adód 1%-áról a Habitat for Humanity javára, hogy minél több hajléktalan embernek tudjunk otthont, új esélyt adni!

Adószámunk: 18672772-2-42

 

Lábadozzon otthonában… a sátorban

Hajléktalanságom története I.

Katalin tavasszal szívinfarktuson esett át, melyet a szokásos módon – háló bevezetése a szívartériába – nem tudtak megoperálni, így mellkasát fel kellett nyitni. Hat hetes kezelés után lábadozni „otthonába bocsátották”, ami egy sátrat jelentett a Duna-parton. Itt élt fiával, Gyurival.

 kati_gyuri_1.jpg

Katalin 70 éves nyugdíjas, Gyuri 44 éves. Katalin, 1990-ig a IV. kerületben lakott férjével és fiával. Mikor eladták lakásukat azzal a szándékkal, hogy vidékre költözzenek, Katalin férje váratlanul meghalt.

György édesapja halála után élettársával vidékre költözött, ahol két lányuk született. Ebben az időben György művezetőként dolgozott egy pneumatikai termékeket gyártó cégnél. A gazdasági válság begyűrűzése során elvesztette munkáját és a romló egzisztencia párjával való kapcsolatát is tönkretette. A válást követően Gyuri anyjához, Katalinhoz költözött annak albérletébe, amelyet az eladott ház után kapott pénzből tartottak fenn. A bérlet fenntartásához lakhatási támogatást nem kaptak, így a pénzük hamar elfogyott és el kellett hagyniuk a lakást. Ekkor kezdődött hajléktalan életük.

Sátorban, néha ismerősöknél húzták meg magukat. Attól függően, hogy volt-e Gyurinak alkalmi munkája, albérletben vagy hajléktalanok átmeneti szállóján laktak, ám 2009. óta a Duna parthoz közel egy sátorban éltek. Gyuri a lányaival rendszeresen tartotta a kapcsolatot, de vendégül soha nem láthatták őket a sátorban.

kati_gyuri_2.jpg

Katalin nyugdíja és fia alkalmi, ám viszonylag stabil munkája lehetővé tette, hogy a Habitat for Humanity Elsőként Lakhatást programjával saját otthonhoz jussanak, amiért szociális bérleti díjat tudnak fizetni . Mindketten nagyon elszántan szerettek volna változtatni az életükön és egy IV. kerületi önkormányzati bérlakás felújítását követően a Katalin és Gyuri a karácsonyt már valódi otthonban tölthették, ahol az unokák is végre meglátogathatják lábadozó nagymamájukat és az édesapjukat.

Add adód 1%-át a Habitatnak, hogy minél több embert segíthessünk méltó otthonhoz!

ADÓSZÁM:18672772-2-42

A lakhatási szegénység arcai: Kálmán és családja II. rész

A háromgyermekes család egy 70 négyzetméteres családi házban él Dunakeszin. Kálmán benzinkutasként dolgozik, felesége egy magánóvodában, de korábban főállású anyaként otthon volt legkisebb lányukkal, aki szívbeteg.

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

Lakhatási támogatás

A család régen, és most is kap lakásfenntartási támogatást. Volt azonban időszak, amikor csak azért nem részesültek benne, mert 100 forinttal magasabb volt az egy főre eső nettó jövedelmük a megengedettnél. A legnagyobb lányuk most kezdte a középiskolát, annak a költségei (drágább tankönyvek, és a már csak 50%-ban támogatott iskolai étkeztetés) nagyobb terhet rónak a család kasszájára. A család „luxuscikkei” egy Babetta (kismotor) és a bicikli, autójuk nincs.

joo_csalad_portre_kicsi2.jpg

„amikor megkapjuk a pénzt, akkor először kifizetjük a rezsit, utána a gyerekeknek, ha valami kell, és utána jön a többi”

A Habitat for Humanity szerint a méltó és megfizethető lakhatás megteremtéséhez szükséges lenne egy központilag finanszírozott és szabályozott, érdemi összegű és rendszeres lakhatási támogatás bevezetése, amelynek a hozzájutási kritériumait nem csak az egy főre jutó jövedelmek alapján szabnák meg, hanem a különböző élethelyzeteket is figyelembe véve (pl. iskolás korú gyerek). 

„Legyen saját szobám!”

A család vágya, hogy a tetőtér beépítésével kibővítsék a lakóteret, és így legyen a lányoknak külön szobája, illetve esetleg még egy fürdőszoba. Erre próbálnak családi otthonteremtési kedvezményt (CSOK) felvenni (ami az átalakított „szocpol”), de az még nem biztos, hogy az általuk tervezett lakásbővítésre igényelni tudják-e a támogatást, és amennyiben igen, az elegendő összegű lesz-e (meglevő lakás bővítéséhez három gyerekkel is maximum 2,2 millió forint igényelhető, de csak bizonyos méretű bővítés felett). A három lány már eltervezte, milyen színű különszobát és abba milyen ágyat szeretne, de az anyagi nehézségek  és az ügyintézés lassúsága miatt még egy darabig várniuk kell annak megvalósítására.

 A Habitat meggyőződése, hogy egy érdemi összegű lakásfenntartási támogatással, és az energia-hatékony megoldások, fűtési rendszerek támogatásával biztos, több megtakarított pénze lenne Kálmán családjának is.

 

A lakhatási szegénység arcai: Kálmán és családja I. rész

A háromgyermekes család egy 70 négyzetméteres családi házban él Dunakeszin. Kálmán benzinkutasként dolgozik, felesége egy magánóvodában, de korábban főállású anyaként otthon volt legkisebb lányukkal, aki szívbeteg.

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

Svájci lakáshitel csapda

A ház megvásárlásakor, 9 éve vettek fel egy államilag támogatott svájci frank alapú lakáshitelt. Akkor azt ígérte nekik a bank, hogy 7 év magasabb összeg fizetése után csökkenni fog a törlesztő részlet. Ezzel szemben, még a 7 év lejárta előtt, a svájci frank árfolyamának változása miatt jelentősen megemelkedett a havi törlesztő részlet mértéke, volt, hogy 150 ezer forintot kellett havonta kifizetniük. Ráadásul csak a hátralévő 12 év alatt többet kellene visszatörleszteni, mint ami az eredetileg felvett hitel összege volt.

„Egyáltalán nem volt könnyítés ez a forintosítás sem, mert úgy szólván ugyanott vagyunk, ahol eddig voltunk.” 

A szülők rengeteget dolgoznak, hogy ki tudják fizetni a költségeiket, és a gyerekeiket is el tudják tartani. Félretenni alig van lehetőségük. Van, hogy napi 16 órát dolgoznak, és nem biztosak benne, hogy fogják-e ezt a tempót bírni még 12 évig. A Habitat for Humanity szerint a drága és rizikós lakáshitelek helyett az államnak és a családoknak is jobban megérné, ha az utóbbiak kiszámíthatóbb feltételekkel, hosszabb távra tudnának megfizethető bérlakáshoz jutni.

joo_csalad_portre_kicsi.jpg

Magas rezsiköltségek

A téli időszakok a legnehezebbek a család számára a fűtés magas költségei miatt. A kazánjuk tavaly télen tönkrement, ezért gázfűtés helyett fatüzelésű kazánt szeretnének, mert a gáz árát nem tudják könnyen megfizetni. A rezsicsökkentésről ezt mondták:

 „egy minimális mértékben érezhető az, hogy kevesebbet fizetünk, de egy 3 tagú családnál, amikor csak gázzal fűtünk, az annyira minimális, hogy szinte elenyésző” egy téli hónapban van egy 40, 50, 60 ezer forintos gázszámla, abból lejön 1-2-3 ezer forint”

A család házát a Habitat önkéntesei segítségével hőszigetelte kívülről, ezzel máris csökkentek az energiaköltségei. Fontos lenne olyan állami támogatás, amivel további energiahatékonysági változtatásokat tudnak végrehajtani, illetve energiatakarékos fűtési rendszert felszerelni. A rezsicsökkentés akkor működne sokkal hatékonyabban, ha inkább célzottan a rászorulóknak kedvezne a nagy fogyasztók helyett.

A lakhatási szegénység arcai: Antal és Zsuzsa II. rész

Antal és Zsuzsa nyugdíjasok, két kutyájukkal 18 éve Fóton élnek egy egyre romló állapotú vályogházban.

 

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

portre_fot2_blog_2.jpg

Tető nélkül

A házaspár tavaly nyáron kénytelen volt belevágni a tető javításába, mert már sok gerenda el volt törve, ideiglenesen volt csak alátámasztva, és félő volt, hogy a tél közeledtével beszakadhat a tető. Menetközben azonban kiderült, hogy nem elég a pénzük, és a tetőjavító egyszerűen félbehagyta a munkát. A vállalkozó csak egy nejlonnal takarta le a félkész tetőt, és azt mondta, innentől már ők is be tudják fejezni. Ráadásul rosszul tette rá a nejlont, aminek következtében az első nagyobb esőnél teljesen beázott a ház. Az időjárás viszontagságainak kivédésére már több fóliát is föltettek, idős kora ellenére pedig Antal rendszeresen kénytelen volt felmászni a tetőre, hogy megigazítsa a nejlonokat. Így vészelték át a tavalyi telet, idén nyáron az özönvízszerű esőzéseket és az őszt.

„18 éve élünk itt, azóta csak romlott a ház állapota. De eddig legalább volt tető a fejünk felett. Ha ez összedől, akkor már fedél se lesz, akkor mehetünk 70 meg 63 évesen a híd alá…” 

Szerencsés fordulat

Miután Zsuzsáék már szinte minden reményt elvesztettek, mesés fordulattal egy hétvégén újra megjelent a munkát korábban félbehagyó vállalkozó. Antal és Zsuzsa minden erejüket bevetve dolgoztak az ács keze alá, hogy sikerüljön a rendelkezésre álló két nap alatt befejezni a tető javítását és megmentsék a szinte mér teljesen szétázott otthonukat. A történet így szerencsés véget ért, de kizárólag a vállalkozó felébredt lelkiismeretének köszönhetően. A szociális rendszertől semmilyen segítségre nem számíthattak.

c0005_mp4_00_00_04_02_still001.jpg

Támogatás nélkül

Korábban havonta kaptak lakásfenntartási támogatást, de most már nem jogosultak rá. Kölcsönt is próbáltak igényelni, de ilyen alacsony jövedelemre nem adnak, megtakarításuk pedig nincs.

A Habitat véleménye szerint a házaspár és a hozzájuk hasonló helyzetben lévők problémájára jó megoldás lenne, ha lenne több megfizethető szociális bérlakás. Antaléknak is jobb, biztonságosabb megoldás lenne önkormányzati bérlakásba költözni, minta rossz állapotú vályogházzal küszködni. Ha pedig az alacsony összegű nyugdíjukhoz rendszeresen kapnának lakhatási támogatást, akkor talán akkora összeget meg tudnának takarítani, amellyel finanszírozhatnának egy komolyabb felújítást. Segítséget jelentene az is, ha létezne szociális alapon nyújtott rendkívül kedvezményes kölcsön, akár mikrohitel a lakóingatlanok felújítására, korszerűsítésére.

 

 

 

 

 

A lakhatási szegénység arcai: Antal és Zsuzsa I. rész

Antal és Zsuzsa nyugdíjasok, két kutyájukkal 18 éve Fóton élnek egy egyre romló állapotú, félig tető nélküli vályogházban.

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

portre_fot.jpg

A házaspárnak nagyon alacsony a jövedelme, mindketten kevés nyugdíjat kapnak. A férfi korábban gépkocsivezetőként, a felesége betanított munkásként dolgozott különböző üzemekben, de mindketten hosszú évekre elvesztették az állásukat, sokáig munkanélküliek voltak, vagy csak alkalmi munkákat kaptak. Egy ideig kénytelenek voltak egy nyugdíjból megélni. Volt olyan időszak is, hogy csak azért nem éheztek, mert egy jóakarójuk mindig elhozta a pékségből a megmaradt pékárut.

Tartozások, kikapcsolt gáz, energiaszegénység

Mikor elveszítették az állásukat, nem tudták tovább fizetni a gázt, ami miatt kikapcsolták azt. Ezután 3 évig villanyáramot használtak fűtésre és főzésre is, amelynek köszönhetően abból is egymillió forintos tartozásuk gyűlt össze. Szerencsére kaptak részletfizetési lehetőséget és egy előre fizetős kártyás villanyórát. Egy éve sikerült a gáztartozást is visszatörleszteni, és most újból gázzal fűtenek. Bár szinte csak egy konvektort használnak az egész ház fűtésére, de így is a jövedelmükhöz képest jelentős összeget költenek gázra. Az árammal még mindig spórolnak, előfordul, hogy csak egy kislámpát használnak az egész házban.

„Ez egy nagyon jó dolog, mert most előre megvesszük a villanyt, és többet nem tudunk eladósodni”

Rezsicsökkentés helyett

A Habitat  for Humanity Magyarország szerint  Antalék és a hozzájuk hasonló nehéz helyzetben lévő családok problémáját nem rezsicsökkentéssel lehet orvosolni. Hatékonyabb lenne számukra is szociális alapú lakhatási támogatást nyújtani, amelyet az alacsony jövedelmű háztartások többek között a közműdíjak (gáz, villany, víz) fizetésére is fel tudnának használni. A tartozások kialakulását megelőzendő jó megoldás, mint ahogy az Antalék esetében is megtörtént, a kártyás, előre fizetős mérőórák felszerelése. Az energiaköltségek mérséklésére a tető megjavítása mellett a szigetelés támogatása is hasznos lenne.

 

 

 

A lakhatási szegénység arcai: István II. rész

István feleségével, öt gyermekével és kicsi unokájával egy 70 négyzetméteres házban él a bagi romatelepen. Bag Budapesttől kb. 30 km-re fekvő falu, elkülönült cigányteleppel, ahol a házak sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a falu másik részén.

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

Adósság

Istvánéknak meglehetősen tetemes tartozása van kifizetetlen talajterhelési díj miatt. A telep – ahol élnek - ugyan be van csatornázva, de sokakhoz hasonlóan nekik sincs arra pénzük, hogy a csatornarendszerbe bekössék a házukat. Csak a rákötés kb. 250 ezer forint lenne, és azon felül még a csatornadíjat is kellene fizetni, a tartozás törlesztése mellett.  A Bagázs civil szervezet segítségével a telepiek már tárgyalásban vannak az önkormányzattal egy minden fél számára kedvezőbb megoldás érdekében. A rászoruló családoknak nagy segítség lenne, ha a rákötési díjat részletekben fizethetnék, és egyúttal a talajterhelési díjtartozást, vagy annak egy részét elengednék. Az önkormányzat érdeke is, hogy minél több ház be legyen kötve a csatornahálózatba. Emellett szükség van egy központilag támogatott adósságkezelési szolgáltatásra is, amely lehetőség ad a tartozások egy részének elengedésére, illetve részletfizetésre.

 istvan2.jpg

Felújításra szoruló ház

Bár, többek között a Habitat programjának köszönhetően, már sokkal jobb állapotban van István családjának háza, még mindig sok, kisebb-nagyobb javítanivaló van rajta. István szerint a legfontosabb a csatornázás és a külső szigetelés lenne. Ezen kívül szükséges lenne még a tető és a lépcső javítása is.

„Le szeretnénk szigetelni, csak ezekben az állami támogatásokban nem tudunk részt venni, mivel tőkeigényes. Nekünk arra sem jut, hogy X összeget belefektessünk, mert akkor valamitől el kellene vonni. Vagy rezsit fizetünk és élünk, vagy pedig nekikezdünk éhen gyomorral építkezni. Inkább úgy döntöttünk, hogy eszünk még egyelőre.”          

A Habitat Pont program révén közösségi önkéntes munka fejében olcsó áron jutottak építőanyaghoz, és szakmai tanácsot is kaptak a házuk felújításához: a program keretében a fürdőszobájukat újították fel teljesen, a konyhájukat kifestették, és előteret is építettek a házhoz. Az ilyen jellegű segítségnyújtás azonban nem csak a civil szervezetek dolga lenne. Szükség lenne szociálisan célzott, érdemi mértékű központi lakásfenntartási támogatásra, hogy a legégetőbb lakásfenntartási költségek mellett félre tudjanak tenni a házuk karbantartására is.

„Az előteret is úgy tudtuk megcsinálni, a Habitat segítségével. Minimálbérből ezt lehetetlen volt. A tetőanyag csak kéthavi keresetembe került volna. Így meg egyszerre meg tudtam venni a tetőanyagot.”

 

 

A lakhatási szegénység arcai: István I. rész

István feleségével, öt gyermekével és kicsi unokájával egy 70 négyzetméteres házban él a bagi romatelepen. Bag Budapesttől egy kb. 30 km-re fekvő falu, elkülönült cigányteleppel, ahol a házak nagy része sokkal rosszabb állapotban van, mint a falu másik részén.

 

Sorozatunkban a lakhatási szegénység okozta problémákat és azok lehetséges megoldásait mutatjuk be.

 istvan_porte_kicsi_blog.jpg

Zsúfoltság

Istvánék háza két és fél szobás, nyolcan zsúfoltan élnek benne. Ha mindenki otthon van, nem tudnak egy asztalhoz ülni, mert akkora asztal nem fér el, amihez mind le tudnának ülni.

„A házi feladat megírását vagy a tanulást a nyári időszakban könnyebben meg lehet oldani, mivel fölváltva tudnak lenni [a gyerekek], nem zavarják egymást…Nincs olyan helyiség, ahova külön tudnának vonulni, és csendben oda tudnának figyelni a tananyagra.”

A legnagyobb fia már tervezte, hogy elköltözne otthonról, de miután nagyon keveset keres, egyelőre nem teheti meg. A nyolcfős háztartásban jelenleg csak ketten kapnak jövedelmet, ők is csak közmunkásbért.

Az Istvánéknak és a hasonló helyzetben élő több tízezer családnak megoldást kínálna egy szociális bérlakás. A Habitat már régóta szorgalmazza, hogy jelentősen meg kellene növelni a megfizethető bérlakások számát, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők is el tudjanak költözni családjuktól, vagy odaköltözhessenek, ahol munkalehetőség van. 

 

Energiaszegénység

Nehezen tudják kifűteni a házat, nem is melegszik fel minden helyiség. A konyha ezért mindig párás marad, ami miatt penészesek a falak. Az önkormányzat – ha épp nyer pályázaton – szokott a családnak évi 3-4 mázsa tüzelőt adni, de az nem elég egész télre. 

A rezsicsökkentés sem segít a problémán, hiszen az főleg a nagyobb fogyasztóknak kedvez. Helyette hatékonyabb lenne az alacsonyabb jövedelműek számára is könnyen elérhető hőszigetelési, vagy energiahatékonyság növelő felújítási támogatást nyújtani. Emellett szükséges lenne egy kifejezetten a legnehezebb anyagi helyzetben lévőknek nyújtott, érdemi mértékű állami lakhatási támogatás, amellyel könnyebben ki tudnák fizetni a rezsiköltséget, és megelőzhető lenne a tetemes adósságok felhalmozása, illetve az, hogy emberek fázzanak, kihűljenek a saját otthonukban. 

 

 

Neked is van véleményed?

Lakhatási válság van és egyre mélyül. A problémákat csak összefogással tudjuk megoldani, ezért is indítottuk el Lakhatási Konzultációnkat, hogy minél több üzenetet, véleményt gyűjtsünk össze és juttassuk el a döntéshozóknak. Hiszünk benne, hogy ha minél többször és többen beszélünk a problémákról és azok lehetséges megoldásaitól, akkor közösen meg fogjuk tudni oldani azokat.

habitat_lakhatasi_konzultacio.jpg

A Lakhatás Világnapján 107 üzenetet gyűjtöttünk össze, a legtöbb megfizethetőségi gondokról szólt, mint pl. ez az képeslap:

„47 éves vagyok.
10 évesen 76m2-en laktunk hárman.
22 évesen 52m2-en hárman, majd négyen.
23 évesen 50 m2-en ketten.
37 évesen 32 m2-en ketten.
44 évesen beköltöztem egy 9m2 alapterületű felgalériázott lakásba a feleségemmel. 
Ezt még fenn tudjuk tartani.”

Szép számmal írtak a támogatási rendszer igazságtalanságairól is, de morális tartalmú üzenetek is születtek:

„Az ember jövedelemtől függetlenül érték”

„Rezsicsökkentést csak a rászorulóknak!”

Többen kilátástalan helyzetüket írták le:

T.Kormány!

Egyedül nevelem a kislányomat és nincs esélyem önálló lakáshoz jutni. Még úgy sem, hogy megtakarításunk van, nagyon sok hitelt kellene felvenni..”

Sok külföldi érezte azt, hogy véleménye fontos és írt a kormánynak, ahogyan több hajléktalan ember is megírta üzenetét.

„T. Orbán úr!

Hajléktalan vagyok. Több, mint fél évtizede fapados szállón élek.

Beérném egy szobával, ahol magamra zárhatom az ajtót.

Maradok tisztelettel:

T.I.”

Ha neked is van véleményed,kérjük csatlakozz konzultációnkhoz és küldd el üzeneted nekünk, hogy továbbíthassuk a Miniszterelnöki Hivatalnak!

Írj Facebook oldalunkra vagy a habitat@habitat.hu címre!

dsc_0608.jpg

Tovább
süti beállítások módosítása