Javaslatok egy új szociálpolitikára - lapszemle

Az Esély című társadalom és szociálpolitikai folyóirat aktuális száma rendhagyó módon átfogó szakpolitikai javaslatokat tár olvasói elé a szociálpolitika néhány területére. A szerzők, Darvas Ágnes, Farkas Zsombor, Győri Péter, Kósa Eszter, Mózer Péter és Zolnay János független szakértőként néhány javaslatot állítottak össze, melyeket a döntéshozók mérlegelésére bíztak. Írásuk egy új alapokra helyezett, egységes társadalompolitikát vázol fel. Mai blog bejegyzésünkben szeretnénk kedvet csinálni a tanulmányok elolvasásához. Blogunk témájához híven első sorban a lakhatást érintő fejezettel foglalkozunk.

A szerzők bevezetőjükben kiemelik, hogy a javaslatok erősen szegénység központúak, a szociálpolitika azon területeit tekintik át, amelyek a szegénység és a kirekesztés megelőzését, csökkentését, átörökítését szolgálják. Így a tanulmányok foglalkoznak a minimumjövedelem bevezethetőségével (nem azonos az alapjövedelem koncepciójával), a lakhatás és gondozás biztonságának erősítésével, a családtámogatási transzferek és szolgáltatások rendszerével, valamint a területi egyenlőtlenségek és a mélyszegénység egyes dimenzióinak kezelésével. A javaslatokat egységesen vezérlő elv egy új szociálpolitikai megközelítés, mely szerint a szociálpolitika nem a társadalom működési hibáit korrigálni hivatott kísérő szolgáltatás, hanem a szerves része a jól működő gazdaságnak és társadalomnak. Olyan szemlélet ez, mely szerint a szociálpolitikára költött források a fejlődés motorjai lehetnek, megakadályozva, hogy tömegek éljenek kirekesztettségben, ami  a társadalom humán erőforrásainak elpazarlását jelenti. A társadalmi kirekesztettség felszámolása tehát közügy.

A javaslatcsomagnak három fő célja van:

• a minimális szociális biztonság megteremtése,
• a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése,
• a középosztály lecsúszásának megakadályozása és az integráció erősítése.

A javaslatcsomag tehát a minimumjövedelem bevezethetőségével, a lakhatás és gondozás biztonságának erősítésével, a családtámogatási transzferek és szolgáltatások rendszerével, valamint a területi egyenlőtlenségek és a mélyszegénység egyes dimenzióinak kezelésével foglalkozik. Írásunkban a Győri Péter által jegyzett lakhatási politikákra vonatkozó javaslatokról szólunk részletesebben.

A rendszerváltás óta eltelt időben rengeteg intézkedést és eszközt vezettek be, mégis általános az egyetértés abban, hogy a társadalom egyik legnagyobb problémája a szociális biztonság hiánya, a társadalom szétszakadása és a mélyszegénység egyre növekvő mértéke. Sajnos a lakhatás biztonságának hiánya is egyre nyomasztóbb. Egyrészt egyre több család lakhatása került veszélybe, másrészt a hajléktalanságból kivezető megoldások hiányoznak. Tisztázatlan továbbá az ápolást-gondozást igénylők ellátása, mely sokak számára nem is hozzáférhető. A helyzet újraszabályozást igényel, melynek alapelvei: intézmény centrikus szabályozás helyett élethelyzet-centrikus szabályozás, a támogatások ne intézményhez, hanem igénybevevőhöz kötődjenek, a lakhatási támogatás és az ápolás-gondozási támogatás legyen összehangolt, lépjenek életbe deszegregációs támogatások, a rendszer pedig legyen nyilvános és átlátható.

A lakhatás biztonságának megerősítésé terén a javaslatcsomag egyik legfontosabb eleme a lakhatási támogatás bevezetése. Jelenleg hazánkban 7-8 féle lakásköltségeket támogató pénzbeli ellátás érhető el. Az új rendszerben megfelelő mértékű, a lakáshelyzethez, elismert lakásmérethez, lakásköltségekhez és a figyelembe vehető jövedelmekhez igazodó lakhatási támogatásra van szükség. A jelenlegi normatív lakásfenntartási támogatás ugyan több mint 486 ezer embert ér el, mértéke viszont átlagosan 3500 Ft volt havonta, ami nem tudott érdemben segíteni a rászoruló családoknak. Ugyancsak problémája a jelenlegi rendszernek, hogy nem érzékeny a különböző helyzetek eltérő költségeire (pl. távfűtés vagy piaci lakbér), hogy sok élethelyezettben (pl. illegális albérlet) egyáltalán nem hozzáférhető.

A javaslat szerint bevezetendő lakhatási támogatás tehát normatív módon lenne nyújtható, figyelembe venné a háztartás meglévő jövedelmeit, a számukra elismert minimális lakáskörülményeket, valamint az elismert lakhatási költségeket. A támogatás kiszámításakor a fűtési mód, az igénylő bérlő vagy tulajdonos státusza, illetve a területi adottságok miatti magasabb költségek is beszámíthatóak lennének. Ugyancsak meghatározásra kerülne az egyes háztartástípusok lakhatásra fordítható költségeinek aránya. Ha egy háztartás jövedelmének nagyobb részét költené a lakására, mint a meghatározott hányad, akkor a lakhatási támogatás mintegy kipótolná a hiányzó bevételt. A tanulmány részletes számításokat tartalmaz, ami alapján valószínűsíthető, hogy több mint 580 000 háztartás kaphat átalagosan havi 11 000 Ft támogatást.

A lakásukat vesztett emberek számára a szerző pozitív zéró tolerancia bevezetését javasolja. Igaz, hogy több különböző törvénybe, köztük az Alaptörvénybe is bekerült a lakhatáshoz való jog, az önkormányzati és szociális törvény pedig részletesen szabályozza az állam és az önkormányzatok kötelezettségeit e téren, mégis hiányos a végrehajtás, hiszen nem állnak rendelkezésre megfelelő lakhatást biztosító helyek (otthonok, szállások, bérlakások).

A bérlakások hiánya az egyik legkomolyabb problémája maradt a lakásrendszernek. Szükséges lenne a bérlakások eladását megállítani, valamint az üres és magántulajdonba lévő lakásokat bevonni a szociális bérlakás rendszerbe. Az ingatlanadó szabályozása lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok szankcionálják az üresen álló ingatlanokat, vagyis nagyobb adót vessenek ki azokra. Emellett akár ingatlan adó csökkentő tételek is meghatározhatóak, például ha a tulajdonos valamilyen meghatározott csoporthoz tartozónak, vagy segítő szervezetnek adja bérbe ingatlanát. A magán bérleti viszonyok nagyobb biztonságot nyújtó szabályozása, egy „Biztonságos Bérlet” konstrukció kialakítása szükséges, melyben a bérbeadó és a bérlő is vállal bizonyos kötelezettségeket, de cserébe mindkettejük kockázata csökken. A konstrukciót egy „Biztonságos Szociális Bérlet” rendszer is kiegészítheti, amely a komplexebb igényekkel rendelkezők számára szociális és mentális támogatást nyújthat.

A javaslatban ugyancsak szó esik a magáncsőd intézményének szükségességéről. Az eljárás lényege, hogy a hitelezőket és az adósokat törvény kötelezi a megegyezésre. Ennek hiányában bíróság határoz a felek jogairól. Az adósnak általában igen szigorú együttműködési kötelezettségei vannak, fogyasztása kontrolált. Az együttműködés és valamilyen mértékű törlesztés teljesítése után az adós mentesül adósságai alól. A tanulmány kitér a vegyes tulajdonlási/bérleti formák, a vegyes intézményi és bérleti formák, valamint a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. programjára. Ugyancsak fontos javaslatokat fogalmaz meg az eladósodás kezelésével, az adósságkezelés szabályozásának változásával, a védett fogyasztók fogalmának egységes szabályozásával és bérlőkre való kiterjesztésével kapcsolatosan.

A tanulmány foglalkozik a bentlakásos intézményekkel is. A javaslat külön választaná a lakhatást biztosító hotelszolgáltatást a szükségletekre épülő humán szolgáltatásoktól. Az intézmények bevételét nem a jelenlegi normatív támogatás (+fenntartói támogatás) adná, mely az intézményi férőhelyhez kötődött, hanem az egyénekhez kötődő korábban bemutatott lakhatási támogatás, valamint az egyéni szükségletek alapján meghatározott gondozási támogatás. Az egyénhez kötődő lakhatási támogatás akkor is járna az illetőnek, ha kiköltözik például egy intézményből, valamint támogathatóak lennének olyan formák, amelyek csak lakhatást biztosítanak.

Győri Péter javaslata tehát a szociális lakáspolitika új irányait mutatja be. Érdemes elolvasni, megfontolni. Reméljük, egyre több fórumon cserélhetnek majd eszmét a szakmában dolgozók, kutatók és döntéshozók annak érdekében, hogy hazánkban igazságos és befogadó lakáspolitika működhessen.

Darvas Ágnes, Farkas Zsombor, Győri Péter, Kósa Eszter, Mózer Péter és Zolnay János: A szociálpolitika egyes területeire vonatkozó szakpolitikai javaslatok c. tanulmánygyűjtemény az Esély 2013/6-os számában jelent meg. Blogbejegyzésünk a tanulmányok alapján készült, de nem feltétlenül a szerzők véleményét tükrözi.