A Habitat for Humanity Magyarország lakhatási kérdésekkel foglalkozó blogja

Otthont mindenkinek!

Nekem volt gyerekszobám

2015. május 15. - Habitat for Humanity Magyarország

„Fiatal éveimben, amikor elég sok őrültséget csináltam, sok mindentől tartott vissza az, hogy nekem volt gyerekszobám. Mindig volt az éjszakának, a balhénak egy olyan pontja, amikor egy belső hang azt mondta nekem, hogy most jobb lesz már otthon. Azt hiszem a fiatalkori bűnözés ellen is sokat használna, ha minden gyereknek lenne olyan otthona, ahová érdemes hazamennie.” – mesélte Hajós András a Habitat for Humanity-nek.

 

A Habitat for Humanity Magyaroszág azért küzd, hogy az utcán élő emberek lakásba költözzenek, szegénységben élő családok kályhát építhessenek, kijavíthassák a beázó tetőt vagy lecserélhessék a rosszul szigetelő ablakokat.

HFH: - A Habitat for Humanity azért dolgozik, hogy mindenki megfizethető, méltó otthonban élhessen. Számodra mit jelent az otthonod?

H.A. : - Az otthon nekem csigaház, biztonság, ahova vissza lehet bújni és ahonnan újra lehet kezdeni, amikor elfáradok. Az otthonban van kaja, jó ágy, ott vannak a gyerekeim. Az otthon az a hely, ahol biztosan tudom, hogy a helyemen vagyok.

HFH: - Kerültél valaha olyan helyzetbe, hogy nem volt hová hazamenned?

H.A. : - Én nagyon szerencsés vagyok, mert gyerekkoromban nagyon jó otthonom volt és később a család segítségével felnőttként lett saját lakásom is. Volt olyan, hogy tengerparton vagy vasútállomáson kellett aludnom, de ez egyszer-kétszer inkább buli. Nem ismerem azt az érzést, hogy teljesen bizonytalan az ember és nem tudja, hogy hová menjen. Annál inkább hiszem, hogy nekünk, akik szerencsésnek születtünk, ezt a problémát még komolyabban kell vennünk.

HFH: - Van személyes kapcsolatod olyan emberrel, aki elveszítette az otthonát?

H.A. : - Szociológia szakon végeztem, bár nem tartom szociológusnak magam, mert nem dolgoztam ezen a területen, de elég sokat tanultam a hajléktalanságról. Van személyes kapcsolatom is, a lakásunk környékén mindig van egy-két olyan hajléktalan ember, akinek próbálok segíteni. Ezzel kapcsolatban egy üzenetet szeretnék eljuttatni mindenkihez: segíteni bármivel lehet, de nem kötelező. Nemcsak pénz lehet segítség. Ha embernek nézünk valakit, köszönünk neki, ha meghallgatjuk az is segítség. De egy dolog nagyon fontos: ne oktassuk ki! Azt az embert, aki abban a helyzetben van bármilyen okból, hogy segítséget kell kérnie, már annyira megtépázta az élet, hogy fölösleges nekünk erkölcsi pálcát törnünk felette. Hogy önhibájából került-e oda, vagy nem, ez teljesen mindegy. Segíteni teljesen önzetlenül kell, és ha így nem megy, akkor inkább menjünk tovább!

habita_hajos1.jpg

HFH: - Te hogyan szoktál segíteni?

H.A. : - Szoktam pénzt adni, de annak a srácnak, aki mostanában ott ül a kisbolt mellett, vittem már könyvet is, esőben vettem neki egy esernyőt, néha adok cigit, vagy azt, ami látszik, hogy kell.

Volt egy Sándor nevű ember – Isten nyugosztalja –  aki ott lakott a parkban. Vele megbeszéltem, hogy adok neki heti egyszer apanázst, de máskor ne állítson meg, egyikünknek se jó, ha telefonálás közben rohan utánam kérni, ne hozzuk már egymást ilyen kellemetlen helyzetbe. Ez működött is, de kicsit furcsán éreztem magam emiatt, ha arra gondoltam, hogy most akkor nekem van egy hajléktalan emberem, akit én finanszírozok? Aztán visszajutott hozzám, hogy fordítva van a dolog: neki van egy ügyfele. A környéken lejátszotta, hogy más ne jöhessen oda hozzám kérni: nehogy azt higgyék ott a parkban, hogy én egy pumpolható ember vagyok. Egyrészt jólesett, hogy ettől megvédett, másrészt szomorú, hogy neki ezért is meg kellett küzdenie.

A legszebb sztorim Sándorral az volt, amikor egyszer nyáron odajött hozzám és az mondta: „András, vegyél már nekünk egy kis grillfűszert!” - „Minek, mit csináltok?”- kérdeztem. -„Megyünk a Dagály fürdő kieresztőjéhez grillezni. Hús az már van, meg fa is, csak akkor legyen már jó az a hús.” Első pillanatban az volt a reakcióm, hogy nehogy már… de a második pillanatban aztán rájöttem, hogy dehogynem! Erre kellene mindannyiunknak rájönnie: nehogy már ne élvezzék ki azt a pár boldog pillanatot, ami az életben még adatik számukra! Nehogy már sajnáljunk tőlük egy csomag grillfűszert! Igenis süssenek húst és rendezzenek partyt!  Úgyhogy vettem nekik grillfűszert.  Remélem jó buli volt!

A bejegyzés trackback címe:

https://habitat.blog.hu/api/trackback/id/tr437462454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gemini62 2015.05.18. 13:41:17

Nekem is volt gyerekszobám, csak átjárt rajta az 5-ös autóbusz (múlt század 30-as 40-es évek, István út Csikágó)
süti beállítások módosítása