Március 1- jével megszűnt a normatív lakásfenntartási támogatás, és ezzel közel félmillió háztartás pénzügyi bizonytalansága fokozódott.. A szociális rendszer átalakulása nyomán tovább nő a szakadék a szegények és a gazdagok között.

Leginkább a gyerekeket érinti

Kálmán és Zita Dunakeszin élnek, három iskoláskorú kislányukkal. Zita főállású anya és négy órában dajkaként dolgozik egy óvodában. A családfő főállásban benzinkúton dolgozik, mellette másodállást vállal, hogy valahogy talpon tudjanak maradni. Minden nap ötkor kel, reggel hattól este tízig dolgozik. Így is éppen csak ki tudják fizetni a csekkeket, egy váratlan kiadás pedig elkeserítő helyzetbe sodorhatja a családot. Lakásfenntartási támogatást a gázszámla könnyebb kigazdálkodásának reményében igényelték, ami télen havi átlag 50 000 forintra rúg, nyáron ennek a tizede körül szokott alakulni. Az 5 400 forintos támogatást a család eddig sem kézhez kapta, hanem közvetlenül a gázszolgáltató számlájára érkezett. Ma viszont semmit nem tudnak arról, hogy a jövőben számíthatnak-e bármilyen segítségre az önkormányzattól. „Hogyan fogják kigazdálkodni a kieső támogatást?” – kérdeztük Kálmánt. „A másodállás mellé megpróbálok még egy harmadikat is elvállalni. Nőnek a lányok, volt olyan hónap, amikor két pár cipőt kellett nekik venni, ez nagyjából az eddigi támogatás összegéből jött ki, persze a kínainál. Muszáj valahogyan még többet dolgoznom, különben nem fog jutni nekik cipőre, ruhára, nem tudnának sportolni járni, ez pedig nem történhet meg” – mondja Kálmán, aki eddig is napi 16 órát dolgozott, néha hétvégén is.

Március 1-től magyar háztartások százezrei kerülhetnek Kálmánékhoz hasonló élethelyzetbe. Mivel a támogatás a többgyermekes családok költségvetésében számított sokat, a változás az ő pénztárcájukat érinti legjobban. Az eddigi tapasztalatokból kitűnik, hogy a közmunka és a rezsicsökkentés nem képes pótolni a kieső támogatást. A félmillió korábban támogatott háztartás közül sokan nem vesznek részt közfoglalkoztatásban - például azért, mert van állásuk, csak alacsony a keresetük, vagy mert nyugdíjasok. A rezsicsökkentés hatása pedig a legszegényebbek körében jóval alacsonyabb összegű, mint a lakásfenntartási támogatás volt.

Mi volt a lakásfenntartási támogatás?

A lakásfenntartási támogatás (LFT) összegét a háztartás egy főre jutó jövedelme és a háztartás tagjainak száma alapján számolták ki. 2013-ban 454 866 család kapott ilyen támogatást. A támogatás az országban mindenhol azonos feltételekkel volt elérhető: hivatalosan 71 250 forint, a gyakorlatban azonban 60 ezer forint egy főre eső jövedelemhatár alatt lehetett igényelni. A támogatás 2013-ban havonta átlagosan 3870 forint volt, de ez a kis összeg is nagy segítséget jelentett a legszegényebb háztartásoknak az aránytalanul nagy lakhatási terhek megfizetésében. A jogosultak többségének a támogatást nem készpénzben folyósították, hanem közvetlenül a szolgáltatóknak utalták vagy fűtőanyag formájában nyújtották.

Bár a támogatás a mélyszegénységben élők számára jelentette a legnagyobb segítséget, sok alacsony jövedelmű, de aktívan dolgozó család és kisnyugdíjas is részesült lakásfenntartási támogatásban.

A támogatás aránya a lakásköltségekben

 Az önkormányzatoknak is nehéz

Márciustól minden önkormányzat saját szociális rendelete alapján juttathat települési támogatást a rászorulóknak. A szegényebb települések azonban várhatóan képtelenek lesznek kigazdálkodni a segélyeket helyi forrásból. Az önkormányzatok szociális támogatásait kiegészíteni hivatott kormányzati kompenzációs keretről eddig kevés az információ. A tehetősebb önkormányzatoknál a támogatások pótlása ellen hat a szegénységi migrációtól való félelem: a települések vezetői ebben a rendszerben a szegények területükről való kiszorításában érdekeltek, hiszen a kevesebb szegény kevesebb kiadással is jár. Az eddig elfogadott rendeletek jellemzően alacsonyabb összegű támogatást biztosítanak és kevesebben kaphatják. Egyes önkormányzatok csak a fűtési szezon idejére, míg mások egyáltalán nem biztosítanak a jövőben lakásfenntartási támogatást.

Nem hatékony a spórolás

Habár a normatív lakásfenntartási támogatás - és a célzottabb, ezért kevesebb emberhez elérő, ám szintén jelentős adósságkezelési szolgáltatás - megszűnése a költségvetésben körülbelül 20 milliárd forinttal kevesebb kiadást jelent, a döntés következményeként az államnak más területen ennél lényegesen magasabb kiadásai jelentkezhetnek. Mivel a teljes lakosság egynegyedének, az alacsony jövedelműek közel kétharmadának van közműtartozása, a támogatások megszüntetése további hátralék felhalmozásokat fog eredményezni, ami végül a közműszolgáltatások kikapcsolásához és kilakoltatásokhoz is vezethet. Az állam számára a magasabb költségek a hajléktalanellátásban és a családból kiemelt gyermekek számának növekedésével a gyermekvédelmi intézményrendszerben jelenhetnek meg.

Kiszámíthatatlanság és kiszolgáltatottság

Megalázó helyzetbe hozhatja és kiszolgáltatja a szegény családokat a helyi hatalmi viszonyoknak az, hogy az önkormányzatok megkötések nélkül dolgozhatták ki rendeleteiket a megszűnő normatív támogatások pótlására. Sok településen a jogosultsági feltételek lehetővé teszik, hogy szubjektív tényezők befolyásolják a támogatások odaítélését. Egyes településeken a polgármester ezentúl saját hatáskörben dönt a támogatás odaítéléséről, máshol az udvar és a lakás rendezettségéhez vagy akár a mellékhelyiség tisztaságához kötik a lakásfenntartási támogatás folyósítását.

Az összeg növelésére lett volna szükség

A legalsó jövedelmi ötödben a háztartások kiadásainak 28,8%-át tették ki a lakásfenntartás és energia költségei egy két évvel ezelőtti felmérés szerint. 2013. júniusában 941 ezer fogyasztó volt 30 napnál hosszabb idejű elmaradásban villamosenergia-számlájával, 646 ezer fogyasztó földgáz-számlájával, és 176 ezer felhasználó távhő számlájával. A negatív tendenciák megállításához az összeg növelésére lett volna szükség.

A Habitat for Humanity Magyarország szerint a lakásfenntartási támogatás megszüntetése súlyos társadalmi feszültségekhez vezethet. A támogatások eltörlése helyett koherens lakáspolitikára van szükség, amely megelőzi a lakásvesztést és csökkenti a társadalmi különbségeket.