Megérkeztek az első adományok a HabitatPontba! Két magánadományozónak  és két intézménynek jár a köszönet a bontott építőanyagok felajánlásáért.

A HabitatPontban építőanyag-adományokat fogadunk és juttatunk el mélyszegénységben élő családoknak, akiket szaktudással és közösségépítéssel is segítjük abban, hogy javítsanak otthonaik állapotán. Olyan közösségekben dolgozunk, ahol a házak felújítása nem esztétikai igényt valósít meg, hanem életveszélyes és egészségkárosító állapotokat szüntet meg.

Magyarországon az építkezéseknél keletkezett, megmaradt és bontott anyagot a 2004-ben született jogszabály szerint (45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályairól) „tilos  elhagyni, felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni”. A szabályozás mindenkire vonatkozik, alapítványunknak pedig bárki felajánlhatja megmaradt építőanyagát, legyen szó tégláról, sóderről, vagy akár kibontott nyílászárókról, így a környezet tehermentesítése mellet a leginkább rászorulókat is segíti.

Fóti és fehérvári adományozóink

A fóti önkormányzat egy bölcsőde felújítása során ajánlott fel bontott beltéri ajtókat, karnisokat, armatúrákat, szanitereket és beépített szekrények szétbontása során keletkezett újrafelhasználható faanyagot.
Fóton a városi sportegyesület, a Fót SE 300 db kisméretű téglát ajánlott fel, amelyből leomlott kéményeket tudunk újjáépíteni. A Fóton felajánlott anyagok elszállításában a bagi programban résztevő Buksy és Misi segített.
Magánadományáért a székesfehérvári Czeinerné dr. Bükki Máriának  jár a köszönet, aki mosogatót, csaptelepeket és szanitereket ajándékozott a HabitatPontnak és a fóti Kakuk Tündének, akit több raklapnyi tetőcserepet ajánlott fel a mélyszegénységben élő családoknak. A cserepek rakodásánál is Bagról jött a segítség: Janó és Buksy dolgozott a furgon ki- és bepakolásánál.

A HabitatPont szívesen fogad építőanyag adományokat Gödöllő és Budapest környékéről, minderről és a programról bővebb információ a program honlapján.

Hazánkban a lakáshelyzet válságtünetei több százezer családot érintenek. Több mint 300 ezer családnak lenne szüksége megfizethető bérlakásra, több mint 100 ezer családnál kikapcsoltak valamilyen közművet,több mint 160 ezer családnak van egy évet is meghaladó rezsi vagy lakáshitel tartozása, több tízezer család otthonát jelölték ki kényszer értékesítésre és több tízezer ember él otthon nélkül.

Miközben Magyarországon a megfizethető szociális bérlakások aránya európai viszonylatban az egyik legalacsonyabb, majdnem félmillió magán- és önkormányzati tulajdonú lakás nem lakott. E lakások bevonása a megfizethető lakások körébe enyhítené a lakhatási gondokat, elősegítené a földrajzi mobilitást, és az ingatlanok hasznosításával értéket teremtene.Ezért szorgalmazzuk olyan megoldások alkalmazását, amelyek az üresen álló magán- és önkormányzati lakásokat hasznosítják, s megfizethető lakhatást biztosítanak a szegényebb családoknak is.

Elsőként Lakhatást

Ma Magyarországon majd 30 ezer ember él hajléktalanként, miközben az ellátórendszer kb. 10 ezer embernek tud szállást nyújtani. Azok, akik számára nincs hely a rendszerben, az utcán kénytelenek élni, kunyhót vagy sátrat építenek, vagy valamilyen nem lakáscélú helyen húzzák meg magukat (pl. pince, barlang, elhagyott épület). Az ellátórendszerből nagyon sok ember számára nincsen kivezető út. Megfelelő jövedelem híján nem tudnak fenntartani egy piaci albérletet és annyira kevés a szociális bérlakás, hogy szinte semmi esélyük sincs arra, hogy kapjanak egyet. Vagyis a mai magyar hajléktalanellátó-rendszer elsősorban életet ment – a hajléktalanságból való kijutásra sajnos nem tud megoldást nyújtani.

Az Elsőként Lakhatást (angol nevén Housing First) módszer hangsúlyozza, hogy a rászoruló embereknek elsődleges igénye egy otthon. A program keretében utcán vagy kunyhóban élő emberek közvetlenül szociális bérlakásokba költöznek (az ellátórendszer lépcsőinek bejárása nélkül). A beköltözést megelőzően és azt követően is a programban folyamatos szociális munkával és más segítséggel támogatják a beköltözőket. Az Elsőként Lakhatást megközelítése szerint a biztos, megfizethető lakhatás nemcsak a társadalomba vissza- vagy beilleszkedéshez, hanem az egyéni problémák feldolgozásához és megoldásához is alapvető segítséget nyújt. A lakhatás emellett a teljes jogú társadalmi részvétel alapja is.

Számos sikeres külföldi példa mutatja, hogy megfelelő komplex támogatással utcán élő,több problémával küzdő hajléktalan emberek is képesek önállóan lakásba költözni, és azt meg is tudják tartani. Az Egyesült Államokban közel 30 éve beindított első ilyen típusú program rögtön bizonyította a megközelítés sikerét: akik szociális bérlakást kaptak, azoknak mindössze 3%-a került vissza az utcára a program első 3 éve alatt, szemben az ellátórendszeri intézményekbe jutott emberekkel, akiknek az esetében ez az arány 25%-os volt. A lakáshelyzet stabilizálódására építve a többi élethelyzeti probléma (munkahely, egészségi állapot) is könnyebben megoldható. Néhány éve hazai hajléktalanellátó szervezetek is végeznek hasonló, kisebb programokat, és szintén pozitív tapasztalatokról számolnak be.

Meggyőződésünk, hogy a hajléktalanság problémáinak enyhítésére nem elegendőek a tüneti kezelések. A lakásvesztést, a hajléktalanságot megakadályozó, komplex programokra és országos szintű politikákra lenne szükség. Ugyanakkor a már hajléktalanná vált emberek egy része számára az átmeneti megoldások helyett az önálló lakhatás lehet a megoldás,hisz ez képessé teszi őket az önálló, független életbe való visszatérésre, ösztönzi őket, hogy megteremtsék a lakhatásuk fenntartásához szükséges egzisztenciát.

Elsőként Lakhatást program Kőbányán

Magyarországon az Elsőként Lakhatást elképzelés egyik első megvalósítása a Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzatjóvoltából, a Város Mindenkié Csoport kísérleti programja keretében jöhetett létre. Két hajléktalan pár költözhetett 2013. március 28-án, korábban üresen álló szociális bérlakásokba. A program első négy résztvevője azelőtt saját építésű kunyhóban élt egy kőbányai erdős területen. A lakásokat a Város Mindenkié csoport és a Szociális Építőtábor Egyesület önkéntesei és a leendő lakók közösen újítottak fel. A program sikere nyomán a Kőbányai Önkormányzat idén újabb két lakást ad ki eddig hajléktalan pároknak, melyet A Város Mindenkié csoport és a Habitat for Humanity Magyarország önkéntesei, továbbá az érintett hajléktalanok tesznek lakhatóvá. A Kőbányai Önkormányzat elsőként hosszú távon fenntartandó, új eszközként integrálja az Elsőként Lakhatást programot lakásgazdálkodási és szociális ellátási politikájába.

A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan emberek és szövetségeseik csoportja, amely már négy éve dolgozik a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséért, lehetőséget teremtve az érintetteknek, elsősorban a hajléktalan embereknek arra, hogy kiálljanak magukért, és küzdjenek a lakhatáshoz való jogért. A lakhatási szegénységgel küzdő, és elsősorban a hajléktalan emberek a szervezet minden tevékenységében rendkívül fontos szerepet játszanak.

A Habitat for Humanity Magyarország lakhatási szegénység enyhítésén dolgozó civil szervezet. Érdekképviseleti tevékenységével elősegíti az igazságos és szegényeket is elérő lakáspolitika kialakítását. Eközben önkéntesek és támogatók segítségével rászoruló emberek otthonainak felújításában nyújt segítséget.

A két civil szervezet alapelvei szerint az embereknek lakásban kell élniük. Ennek elősegítésére fontos eszköz az Elsőként Lakhatást program. A lakhatás alapvető emberi jog, és nem a szociális munka célja, hanem annak, és a hajléktalan emberek minden (mentális, pszichés,életvezetési, stb.) problémájának a kezelésében kiindulási alap kell, hogy legyen.

További információk:

http://www.habitat.hu/hu/hirek/elsokent-lakhatast?id=128

avarosmindenkie.blog.hu/tags/housing_first

http://www.habitat.hu/hu/program/housing-first-elsokent-lakhatas?id=24

hvg.hu/itthon/20140121_Elso_a_lakhatas_Utana_minden_konnyebb

Áprilisban egy héten keresztül kanadai fiatalok dolgoztak egy veresegyházi nagycsalád otthonának szigetelésén. Miért választja egy csapat tinédzser azt, hogy a nyaralás alatt egy idegen építkezésén dolgozzon?

A Global Village a Habitat for Humanity nemzetközi önkéntesprogramja, amelynek keretében az önkéntesek hazájukon kívül építkeznek. Bárki építkezhet, aki képes megfogni egy kalapácsot vagy egy ecsetet. Az önkéntesek munkája nélkülözhetetlen az építkezések, felújítások költségeinek csökkentéséhez, adományukkal pedig az adott projekt finanszírozásához járulnak hozzá.

Kanadai önkéntesek Veresegyházon

 A kanadai diákok ebben az évben a svájci Neuchatel iskolában töltik a tanévet és egy olaszországi nyaralás helyett választották a Global Village veresegyházi építkezését, vállalva az utazás, a szállás, étkezés költségeit és a napi 8 óra építőipari munkát. A bevállalós csapat úgy tűnik jól döntött, fülig érő szájjal keverték a ragasztóanyagot, fűrészelték méretre a táblákat és élvezték a magyar napsütést. Az építkezéssel együtt járó mindent beterítő por és kemény munka ellenére is remekül érezték magukat: a számukra ismeretlen kultúra megismerése mellett sokat tanultak a csapatmunkáról, önmagukról, sokat fejlődött problémamegoldó képességük és a jó ügyért végzett közös munka boldog büszkeséggel töltötte el a szigetelőket.

Nagycsaláddal adósságcsapdában

A Habitat Veresegyházon egy adósságcsapdába került hat gyermekes, özvegy édesanya házát szigeteli, ami ezáltal egészségesebb és olcsóbban kifűthetővé válik. A házban az édesanya hat gyermekével, édesanyjával és ovis korú unokájával él. A nagycsalád egy 60 négyzetméteres budapesti panellakásból költözött vidékre, hogy megfizethetőbb lakhatási költségekhez és egészségesebb élettérhez jussanak, de a ház korszerűsítését nem tudták megoldani.  A szorgalmas családból az idős nagymama és az ovis korú kislány kivételével mindenki tanul vagy dolgozik, de erőfeszítéseik ellenére sem tudták saját erőből megoldani a szigetelést és csökkenteni a fűtés költségeit. Az édesanya rezsi törlesztésére személyi kölcsönt vett fel, aminek kamatai tovább terhelték az amúgy is szűkös családi kasszát. A kilátástalan pénzügyi helyzetből a Habitat for Humanity pályázata jelentette az egyetlen kiutat. Az alapítvánnyal kötött szerződés értelmében az építőanyagok árát 5 év alatt, havi pár ezer Ft-os részletekben fogják családtagok kiegyenlíteni, akik maguk is aktívan részt vettek a munkálatokban, miközben finom süteményekkel látták el az önkéntes csapatot.

A közös munka során a háziakra is átragadt az önkéntesek lelkesedése, jókedve és néhány angol kifejezéssel is gazdagabbak lettek. A kanadai diákok pedig az első nap végére megtanulták első magyar kifejezést: a köszönöm szót. Ha saját bőrén szeretné megtapasztalni a külföldi önkéntes munka nagyszerű élményét, további információért látogasson el a Global Village oldalra.

 Porpáczy Anett, Habitat for Humanity Magyarország 

Apró zsákfaluban folytatja munkáját a HabitatPont

A Baranyai-hegyhát dombjai között bújik meg Ág, egy kétszáz fős falu. Lakóit a térségre jellemző munkanélküliség fokozottan sújtja: legtöbbjük mélyszegénységben, romos házakban él. Otthonaikat nehezen tudják befűteni és a kevés kis meleg is elillan a lyukas tetők, a szigeteletlen falak és rossz nyílászárók résein.

Együttműködés a Köz-Tér-Háló csapatával

Néhány éve elkötelezett civilek támogatják a helyi közösséget abban, hogy önmagukon is segítve javítsanak életkörülményeiken, hogy kitörjenek a reményvesztett hétköznapokból. A Köz-Tér-Háló csapata 2012-ben kezdte meg a beszélgetéseket és közös tervezést a családokkal, melynek során egy lakásfelújítási akciót gondoltak ki és valósítottak meg.  Azóta 5 család otthona vált lakhatóbbá, egészségesebbé, a közösség egymást segítő munkájának és helyi vállalkozók építőanyag-támogatásának köszönhetően. De nem álltak meg itt, azóta is fejlődik a közösség és a település, tanítják a helyieknek a biobrikett-készítés módját, és a közösen épített fóliasátorban már növekednek az elültetett zöldségek.

Néhány hónapja figyelt fel a Köz-Tér-Háló csapata HabitatPont programunkra, melyben építőanyaggal, szaktudással és közösségépítéssel segítjük hozzá a mélyszegénységben élő családokat ahhoz, hogy magukat és egymást segítve javítsanak otthonaik állapotán. A Köz-Tér -Háló elkötelezett munkatársai meggyőztek bennünket arról, hogy bár a távolság miatt nagy erőforrásokat kell bevetni egy baranyai projekt elindításához, közös munkával és jó szervezéssel meg tudunk valósítani egy HabitatPont programot Ágon is.

Az első találkozástól a munka elindulásáig

Februárban jártunk ott először, elmeséltük a családoknak, hogyan működik a HabitatPont, mit szeretnénk velük együtt elérni. Jó pár család jelezte: szívesen csatlakozna, építkezne, javítaná saját és társai otthonainak állapotát. Márciusban felmértük tizennyolc lakóház állapotát, a családokkal közösen megterveztük, milyen munkálatok a legsürgősebbek, s azoknak milyen költsége, építőanyag igénye van.

Most, hogy tartósan itt a jó idő, megkezdődhetnek a felújítások. Ehhez a HabitatPont biztosít megfizethető áron építőanyagot. Szakmai tanácsokat adunk az építkezéshez és szükség szerint szerszámokat is kölcsönzünk. A családok egymás házainak felújításában is segítenek. A kalákamunka önkéntes pontokat, a pontok további kedvezményeket hoznak a programban résztvevőknek. Így a piaci árnál jóval alacsonyabban juthatnak hozzá az építőanyagokhoz, miközben tevékenyen részt vesznek saját és szomszédaik otthonainak felújításában.

A Köz-Tér-Háló Alapítvánnyal közösen további közösségépítő és jobb lakhatást biztosító akciókat tervezünk. A nyár folyamán önkéntesek bevonásával brikettszárító épületet tervezünk felépíteni. Itt elegendő hely lesz a környezetbarát, olcsó, téli tüzelőanyag szárításához.

A siker fejben dől el

A program sikerének a kulcsa, az ágiak hitének megerősítésén, önmagukba és a közösség többi tagjába vetett bizalom kialakításán múlik. A helyiek buzdításában a Bagázs Egyesülettel indított, bagi HabitatPont program két résztvevője, Buksy és Tódi segített minket. A bagi romák saját telepükről meséltek, arról, hogyan váltak zsebre tett kezű, segélyre váró emberekből, egymást segítő, dolgozó közösséggé. Mindenkiben ott szunnyad az akarás magja, de ahhoz, hogy kicsírázzon és szárba szökjön, öntözni és ápolni kell. A baranyaiak ezt a támogatást kapták a bagi fiúktól, akik saját nehézségeikről és sikereikről beszélve öntöttek hitet sorstársaikba.

A program megvalósulását az Unicredit Foundation és a KPMG Hungária Kft. támogatja. 

Könyvajánló: Kritikai városkutatás tanulmánykötet

Nemrég jelent meg a Kritikai városkutatás című kötet Jelinek Csaba, Bodnár Judit, Czirfusz Márton és Gyimesi Zoltán szerkesztésében. A kötet a téma nemzetközi szakirodalmának legjavát ismerteti meg a magyar olvasóval, átfogó történelmi és földrajzi áttekintést ad az elmúlt évtizedek Európai, Észak-Amerikai városokat alakító folyamatairól, s a hazai jelenségeket is bemutatja.

A könyv számunkra különösen érdekes, hisz nemcsak arra ad választ, hogy építészetileg hogyan alakultak ki a mai városok, hanem arra is, hogy ezeknek a változásoknak milyen hatása volt a városlakók lakhatási körülményeire, életminőségére, munkavállalási lehetőségeire.

A kötet első tanulmányai a kapitalizmus kialakulásának időszakát tárgyalják, amikor leginkább a termelés mennyiségi és praktikus szempontjai alakították a városok szerkezetét. Lakhatási szempontokra lefordítva a cél az volt, hogy minél több munkás minél kisebb költségen, a gyárhoz minél közelebb éljen. Később a munkásosztály megerősödése oda vezetett, hogy a városok alakításánál már nem lehetett figyelmen kívül hagyni a dolgozók igényeit sem. Saját tulajdonú otthonokat, jóléti intézményeket és a közösségi élet tereit kényszerítették ki maguknak több-kevesebb sikerrel.

Napjaink városai – ha lehet – még több konfliktus mentén alakulnak. A piaci szempontok mellett egyre erősödnek azok a hangok, melyek a környezetbarát, kreativitást és közösséget támogató városok mellett teszik le a voksukat. A nyugati világban a nagy ingatlanfejlesztések, plázaépítések mellett egyre nagyobb kormányzati szándék mutatkozik, hogy korszerű lakhatási megoldások, gyalogos- és kerékpáros barát utak, városrészek épüljenek, közösségi zöldfelületek alakuljanak ki.

Eközben – ezt Magyarországon is tapasztaljuk – kevés helyen csökkent a szakadék a vagyonosok és a nélkülözők között. A mélyszegénységben élők a települések leginkább szégyellt, kieső részein laknak, sokszor nagyon leromlott állapotú lakásokban vagy házakban, és kevés esélyük van rá, hogy változtassanak a helyzetükön. Sok hajléktalan pedig a város határára szorulva, saját építésű kunyhóban próbálja megteremteni személyes életterét, miközben a városvezetés problémájukra nem szociális megoldásokat keres, hanem rendészeti eszközökkel igyekszik eltüntetni..

 A könyv által megjelenített kritikai városkutatás szemlélete nem olyan régen vert gyökeret nálunk. A Társadalomelméleti Kollégium tagjaiból alakult szakértői csoport határozott úgy, hogy ezzel a területtel kíván foglalkozni. Ám a témának magyar szakirodalma nem lévén, közösen térképezték fel a földrajz, a szociológia, az antropológia és a politikai gazdaságtan területeit egyesítő városkutatást, annak is az igazságosabb társadalom megvalósítása iránt elkötelezett irányzatát. Könyvük egy lendületes, kezdeti lépés abba az irányba, hogy a városkutatással és várostervezéssel foglalkozó szakembereket közelebb hozza egymáshoz. A fiatal szakemberek célja, hogy azoknak a szempontjait is megjelenítse, akik a piaci és politikai logika számára szinte láthatatlanok, hogy megmutassák: az egymásnak ellentmondó érdekek akár egymáshoz is közelíthetőek.

Szervezetünk, a Habitat for Humanity a lakhatási szegénység enyhítésén dolgozik. A terepen végzett segítő munka és az igazságos lakáspolitika kialakításáért végzett érdekképviseleti tevékenységünk is azt igazolja, hogy a tüneti kezelés sehol nem elegendő. Számos alkalommal elmondtuk, hogy az olyan súlyos lakhatási problémákat, mint a magas lakhatási költségek, az energiaszegénység, a szegregáció vagy a hajléktalanság a probléma kialakulásáért felelős okok feltárásával és megszüntetésével lehet orvosolni. A problémák kialakulásáért felelős okok megismeréséhez nyújt segítséget a Kritikai városkutatás tanulmánykötete.

Források:

A Kritikai Városkutatás kötet letölthető: innen. 

A szerzők Facebook oldala. 

Cikk a könyv megjelenéséről.

Az Egyesült Államokban is egyre több vitát szül a közterületen élő hajléktalan emberek helyzete. Nemrég egy hawaii képviselő kalapáccsal próbálta elűzni a bevásárló kocsijukat tologató hajléktalanokat. Az akciója közfelháborodást váltott ki, így elismerte, hogy más megoldást kell keresniük. Az USA több városa kísérletezett a hajléktalanokat kriminalizáló, büntető eszközökkel. Tampában például a „személyes tárgyak közterületen tárolása” miatt büntetik a hajléktalanokat, míg Philadelphiában az ételosztást tiltották be. Utah más utat választott, már 2008-ban. A gyéren lakott állam fővárosa Salt Lake city, ahol közel kétszázezren laknak. 

Az állam 2008-ban megalkotott egy rendhagyó hajléktalan stratégiát, melynek célja az volt, hogy véget vessen a krónikus hajléktalanságnak és csökkentse azok számát, akik hosszabb rövidebb ideig fedél nélkül élnek. Mára 78%-al csökkent a hajléktalanok száma, Utah bebizonyította, hogy van kiút a hajléktalanságból. De hogyan csinálták. A város vezetői szerint ez egyszerű, otthont adtak az embereknek. De tényleg ilyen egyszerű lenne. Egy közterületen élő hajléktalan ember ellátása Utah-ban átlagosan évente 16 670 dollárba kerül, a költségek tartalmazzák az utcai szociális munkások költségét, a romló egészség miatt szükséges ellátásokat és életmentő egészségügyi ellátásokat, a jogszabálysértési eljárások és esetleges büntetés végrehajtás költségeit. A HousingFirst (Elsőként lakhatást) program 11000 dollárba kerül fejenként. Tehát a város úgy döntött olyan megoldást választ, ami olcsóbb és humánusabb.

Az Egyesült Államokban minden éjjel mintegy 750 000 ember alszik közterületen, akár 3,5 millióan élhetik át a hajléktalanságot évente. A tartósan utcán élők jelentés része fogyatékossággal él, egyharmaduk veterán. Utah állam hosszú távú stratégiát dolgozott ki, amely felszámolhatja a krónikus hajléktalanságot. A stratégia négy pillérre épít:

• Megfizethető lakhatás: Olyan lakásmegoldásokat alakítanak ki, amelyek elérhetőek és megfizethetőek azoknak, akik már régebben az utcán élnek. Valamint megerősítik azokat a szolgáltatásokat, amelyek gyorsan megoldást találnak a lakhatásukat frissen elvesztőknek.
• Megelőzés: A megelőzés érdekében megerősítik azokat az intézményeket, amelyekből utcára kerülnek az emberek (rehabilitációs intézmények, kórházak, utógondozó otthonok, börtönök).
• Támogató szolgáltatások: A célcsoportra fókuszált kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, (például: egyéni szociális munka, addiktológiai segítség, közösség pszichiátriai ellátás, álláskeresési tanácsadás, életvezetési tréningek formájában)
• Hajléktalan Menedzsment Információs rendszer bevezetése: Egy állami szintű adatkezelő felület bevezetése, amely közvetlenül méri a program eredményeit.

A komplex stratégia bázisa az „Elsőként Lakhatást” program, amely minden hajléktalan ember számára szociális bérlakást (sok esetben ingyen), emellett állandó szociális támogatást nyújt. A beköltözőknek szinte nem jár kötelezettséggel. Utah tehát bebizonyította, hogy az olcsóbb és emberibb módszer, az otthon biztosítása jelenthet kivezető utat a hajléktalanságból.

A Habitat for Humanity sok más szervezettel együtt szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a hajléktalan emberek számára a lakhatás biztosítása a kulcskérdés. Az „Elsőként Lakhatást” típusú megoldások akár 10 éves hajléktalan életmódból kivezető utat jelenthetnek, ezért vállalunk aktív részt olyan a kezdeményezésekben, amelyek közterületen élő hajléktalan embereknek nyújtanak otthont. Ilyen például a Kőbányán zajló „Utcáról lakásba” program vagy a Habitat által indított a 2013 nyári árvíz hajléktalan károsultjait segítő „Elsőként Lakhatást” program.

Koltai Luca, a Habitat for Humanity szakpolitikai munkatársa

A Nemzetközi Nőnap alkalmából a nők lakhatási problémáira emlékeztetünk

Nemzetközi Nőnap: a nők egyenlő jogaiért folytatott küzdelem napja. 1857.  március 8-án New York utcáin az emberibb munkafeltételekért és magasabb fizetésért tüntettek a textilipari nődolgozók.  Ma a Nemzetközi Nőnapon annyit elmondhatunk, hogy a jogszabályok szerint a magyar nők választáshoz, munkavállaláshoz, lakhatáshoz való jogai egyenlőek a férfiakéval. A lakhatással kapcsolatban Magyarország Alaptörvénye is kimondja, hogy alapvető jog. Igaz, ennél tovább már nem megy, így az állam egyelőre nem köteles biztosítania a megfelelő lakhatást a rászorulóknak. Hogy milyen esélyeik vannak a nőknek ma a lakhatási szegénység elkerülésére? Egy kicsit rosszabbak, mint a férfiaknak, mégis kevesebben kerülnek közülük az utcára. A nőket érintő lakhatási problémákat és az okokat igyekszünk bemutatni mai blogbejegyzésünkben.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint Magyarország lakosságának 32 százaléka, azaz majdnem 3,2 millió ember szegény. A nők azok, akiket könnyebben elér a szegénység, hisz a férfiaknál 16 százalékkal kevesebbet keresnek. Emiatt a lakhatási költségek viselése is nehezebb számukra. Leginkább az egyszülős háztartások vannak veszélyben, akiknek túlnyomó többsége egyedülálló anya a gyermekeivel. Őket jóval magasabb arányban, mintegy 60 százalékukat sújtja a szegénység. Egyedülálló szülőként a szegénységből való kiemelkedésnek is csökkennek az esélyei. A gyermeküket egyedül nevelő nők ugyanis jóval nehezebben találnak munkát.

A nők mégis kevésbé sodródnak a lakásvesztésig. A hajléktalan embereknek ma csupán ötöde nő. Bár kutatási adat még nincs rá, feltételezzük, hogy a nők gyermekeik, családjuk védelmében több áldozatra hajlandóak. Sokkal inkább vállalják akár az éhezést vagy bántalmazást is a "biztonságos" otthon megtartása érdekében.

Más kérdés, hogy a bántalmazott nőknek nincs is túl sok lehetőségük a menekülésre. Mintegy 100 nőt és gyermeket tudnak krízisközpontokban elhelyezni Magyarországon, ahol az áldozatok védett körülmények közt lakhatnak, és szakértő segítséget kapnak a traumák feldolgozásában. Sajnos mindössze hatvan napig maradhatnak itt. A hatvan napos kríziselhelyezés után a családok átmeneti otthonába kerülhetnek. Azok az átmeneti otthonok, melyeket gyermekkel együtt vehetnek igénybe a nők 4000 férőhelyet tudnak biztosítani Magyarországon. A szabályozás nem segít a család egyben tartásában, hisz a bizonytalan lakhatási körülmények között élő nők gyermekei könnyen állami gondozásba kerülhetnek, ami mind a gyerekre, mind az anyára súlyos pszichés terhet rak.

A nők konfliktuskerülő, otthonmegtartó magatartása ellenére is elmondható, hogy az elmúlt években arányuk nőtt a fedél nélküliek között. A rendszerváltás környékén a nők aránya 9-10 százalék lehetett, ma 20 százalék körül van, a hajléktalan szállásokon megjelenő nők pedig az összes lakó negyedét teszik ki. A fiatal hajléktalanok körében még szembetűnőbb az emelkedés. A harmincévesnél fiatalabbak között a nők aránya elérheti a 30 százalékot is.

Az utcára kerülés hátterében leginkább a gyerekként elviselt szülői erőszak, az állami gondozás, a jó anyai minta hiánya áll. Utóbbi valószínűleg abban is szerepet játszik, hogy a hajléktalan nők saját gyermekeikkel sem találják a közös hangot, vagy épp gyermektelenek maradnak.

Ettől függetlenül a hajléktalan nők társas kapcsolatai erősebbek. A közterületen éjszakázó nők több mint fele vagy párkapcsolatban vagy csoportban él, míg a férfi hajléktalanok 72 százaléka egyedül tölti napjait. A társas kapcsolatokat azonban a hajléktalan ellátó rendszer nem támogatja. Nagyon kevés a koedukált vagy kisszobás, párok által igényelhető szállás. A közös élet lehetőségére - hajléktalanként -  marad az utca vagy a saját kezűleg összetákolt kunyhó. Mindkettő súlyos létbizonytalanságot jelent, melyet az érvényben lévő szabályozások is súlyosbítanak: utcán élő hajléktalanokat szabálysértési eljárás alá vonhat a hatóság, a hajléktalanok kunyhóit pedig szankció, további intézkedési kötelezettség nélkül lebonthatják. De az egyedülálló hajléktalan nőknek sem könnyű szállást találni. Budapesten összesen 3 női éjjeli menedékhely működik mindössze 193 férőhellyel, vidéken pedig csak néhány üres ágy várja a fedél nélkül maradt nőket, asszonyokat. 

A krízishelyzetbe kerülő nők számára is a megfizethető bérlakás lenne a legjobb megoldás. Itt partnerükkel, gyermekeikkel együtt igazi családként jóval nagyobb esélyük lenne az önálló élet megteremtésére. Szociális bérlakások száma azonban elenyésző, az összes magyarországi lakásnak 3,6 százaléka önkormányzati, szociális célra hasznosítható bérlakás. Pedig 45 ezer igénylő vár szociális bérlakásra, és a jövedelmi helyzetüket nézve legalább 300  ezer család talpra állásához lenne szükség megfizethető bérlakásra.

A Habitat for Humanity a szegényeket is elérő, igazságos lakáspolitika kialakításáért dolgozik. Véleményünk szerint olyan intézkedésekre és intézményrendszerre van szükség, mely a legveszélyeztetettebb rétegeknek, köztük a nőknek, gyermeküket egyedül nevelő nőknek, bántalmazást elszenvedett nőknek a lehető legerősebb védőhálót teremt.

A képek forrásai:

http://hirpub.hu/HirOldal/C53ACBD0E1FA8ABABFC7EA69048B8B4B.aspx

http://www.sajto-foto.hu/hu/sf/125/series_tb/47468#

További források: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

Kis település – kis csoport – nagy eredmények

 Egy Nógrád megyei kis településen járunk, Mátraverebélyen. A települést általában a határában fekvő Szentkútról szokták ismerni, ahova évente több ezren zarándokolnak el a Nemzeti Kegyhely miatt. Mátraverebélyben azonban ennél sokkal több lehetőség rejlik. Olyan említésre méltó folyamatok indultak el a faluban, amelyek célja elsősorban a mélyszegénységben élők helyzetének hosszú távú javítása, a településen élő roma és nem roma lakosok közti konfliktusok feloldása, közösségépítés.

Sok olyan projektről hallhatunk, olvashatunk manapság, amelynek célja a roma lakosság helyzetének javítása, társadalmi esélyegyenlőség megteremtése, társadalmi integráció és felzárkóztatás. Mégis kevés előrelépés történik ezzel kapcsolatban. Éppen ezért nehéz ilyen programokról írni, amelynek hallatán az ember csak legyint: „megint egy újabb projekt, amelyben íróasztal mögül próbálják meg megváltani a világot…”. Tehát nem egyszerű dolog beszámolni azokról a folyamatokról, a lelkesedésünkről, jó, és olykor rossz élményeinkről, amelyek Mátraverebélyen elindultak. Olyan folyamatok ezek, amelyeknek most még nincsenek kézzel fogható, tudományosan mérhető eredményei, de valami elindult, és jó irányba halad.

Projektünk célja éppen ezért a hosszú távú és fenntartható eredmények elérése a településen, hogy élhetőbbé tegyük közösen a települést, legyen itt szó lakhatásról, egészségügyről, korai fejlesztésről, oktatásról, adósságkezelésről, közösségfejlesztésről egyaránt. Nem egyszerű feladat, nagyon sok munkát és komplex, sokoldalú beavatkozást igényel, na és persze még nagyobb csapatmunkát és együttműködést.

Mátraverebély több szempontból is speciális helyzetűnek mondható. Egyrészről nagy problémát jelent, hogy a 21-es út teljes mértékben szegregálja a település roma lakosságát, az oktatás is szegregált és hiányos a szaktanári ellátottság. A településen nincs kommunikáció a romák és nem romák között, ezért a helyi közösség is teljesen széttöredezett. Ennek ellenére a mátraverebélyi lakosok, intézmények munkatársai, a helyi önkormányzat nagy lelkesedéssel, tenni akarással és nyitottsággal álltak neki, hogy együtt változtassunk a fennálló helyzeten.

Létrehoztunk egy helyi támogatói csoportot, amelynek célja, hogy minél aktívabban bevonja a helyi szereplőket a település problémáinak pontos felmérésében, és ezt követően minden területen együtt dolgozzunk ki olyan ötleteket, megoldásokat, amelyek a tényleges szükségletekre, helyzetre reflektálnak. A csoport munkájában részt vesznek a roma közösség képviselői, a település és a szociális intézmények vezetői, helyi és országos civil szervezetek, valamint a Habitat for Humanity munkatársai, kutatók és szociális szakemberek, valamint alkalmanként az egyház delegáltjai. Komplex megoldási tervek születtek a lakhatás és szociális ellátás, oktatás, korai fejlesztés és adósságkezelés területén. A helyi támogatói csoport munkáját segíti egy olyan kutatás is, amely a helyi viszonyokat térképezi fel kérdőívek és interjúk készítésével, meglévő dokumentumok és elérhető statisztikai adatok másodelemzésével, valamint nyomon követi a támogatói csoport kéthetente összeülő csapatmunkáját is.

Eddigi sikereink közé sorolhatjuk, hogy – támogatva a helyi önkormányzat munkáját – részt veszünk Mátraverebély új szociális rendeletének megalkotásában, amelyet a település helyzetéhez, igényeihez és szükségleteihez mérten hozunk létre. De talán a legfontosabb, hogy megindult a helyiek között egy olyan kommunikáció, amely eddig egyáltalán nem volt jellemző. Nagyon fontos lenne, hogy a roma lakosság is tudjon beszélni problémáiról, hogy mindenki be legyen vonva a település sorsát érintő intézkedések és megoldási javaslatok megalkotásába, hogy a helyi romáknak is lehetőségük legyen érdekeik érvényesítésére.

Az eddigi pár hónapos munka során egyre jobban összeszokott ez a csoport, egyre jobban megismerjük egymást, mindenki hangosan gondolkodik, és kíváncsi fülekre talál. A helyiek nyíltan beszélnek problémáikról, tapasztalataikról, hogy együtt tudjunk dolgozni rajtuk. Mindezt azért, hogy gyakorlatban is valami olyat tudjunk létrehozni, amelynek valódi és fenntartható eredménye van, és azoknak segít és ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.Persze ez még csak a munka kezdete, a java még hátra van, de folyamatban van.

Pataki Vera, a Habitat for Humanity szakpolitikai gyakornoka

Bizonyára sokan ismerik Budapest egyik legizgalmasabb hangulatú kertvárosát, a Wekerle-telepet, középpontjában a Kós Károly által tervezett főtérrel. A régi házak mesebeliek, miközben egyedülálló egységet alkotnak. Az ott élőknek azonban nemcsak megőrzendő értéket jelentenek a régi épületek, hanem sokszor problémát is. Az elöregedett nyílászárók beengedik a hideget, kicserélni őket – a műemlékvédelem szabályait betartva – különösen nagy beruházás. Az Átalakuló Wekerle nevű civil szervezet Szociális Szigetelés programja keretében igyekszik ebben segítséget nyújtani a rászorulóknak. Egyik önkéntesük, egyben a Habitat for Humanity Magyarország munkatársa, összefoglalta a program eddigi tapasztalatait.

A budapesti Wekerle-telepen 5 éve önkéntesen kezdtük népszerűsíteni az úgynevezett bemarós technológiával történő ablakszigetelést. A technológia nem drága, és a környezetvédők, örökségvédők örömére a műemléki értékű nyílászárók szigetelésére is alkalmas. Első körben az ismereteket kezdtük átadni a helyi családoknak. Már egy tucat csináld-magad ablakszigetelési tréninget tartottunk. Adományként kaptunk, illetve vásároltunk 1-1 marógépet, és a helyi kultúrház segítségével megszerveztük a marógép-kölcsönzést.

Ezen a télen újabb vállalkozásba kezdtünk: Szociális Szigetelés címszó alatt ingyen szigeteljük mélyszegény teleplakók, elsősorban nyugdíjasok lakását. A kedvezményezetteket a kispesti Gondozási Központ javasolja. Jelentkezni egy önkéntes szombati lakásszigetelésre a http://atalakulowekerle.blogspot.hu/2014/01/ablakszigeteles-onkentes-segitoket.html oldalon lehet.

A wekerlei kezdeményezés számokban:

Eddig 102 fő vett részt tréningen, a telepen 39 lakás ablakait szigetelték, szülők és tanulók 28 iskolaablakot szigeteltek. 2012-ben a Habitat for Humanity a wekerlei marógépekkel több helyszínen 31 rászoruló háztartás lakását szigetelte önkénteseivel. 2014 elején 10 wekerlei lakást szigetelünk helyi és budapesti önkéntesek segítségével.

Van der Lek Dániel, az Átalakuló Wekerle önkéntese, a Habitat munkatársa

Február 14-e anyukám ifjú korában nem volt ünnepnap. Az enyémben romantikus Valentin nappá vált. Remélem, a lányom már az Egymilliárd Nő Ébredésének napjaként fogja ismerni.

Egymilliárd Nő Ébredése – ezt a nevet kapta az a globális akció, amelynek keretében minden év február 14-én egy tánccal hívják fel a figyelmet a nők elleni erőszakra. A földön minden harmadik nőt érint az erőszak élete során. „2013-ban egymillió nő táncolt a világ 200 országában, hogy felhívja a figyelmet a nők és lányok elleni erőszakra. Ez volt a világtörténelem legnagyobb tömegrendezvénye. Idén a nemek közti, gazdasági és nemzetiségi igazságosságra hívjuk fel a figyelmet. A testünkkel lázadunk, tánccal akarunk véget vetni a nők és a Föld teste ellen elkövetett erőszaknak.” – mondta mozgalmat elindító Eve Ensler, a Vagina monológok című színdarab szerzője.

A nők elleni erőszak nemcsak a fejlődő világban van jelen. Becslések szerint minden negyedik nőt, kislányt bántalmaznak  közel négyszázezer nőt otthona falai közt -, majd minden héten meghal egy nő párkapcsolati erőszak következtében. Kevés adatunk és információnk van a nők elleni erőszakról, a családon belüli erőszakról vagy a nemi erőszakról. Vélhetően nem az esetek száma kicsi, hanem ezek az esetek hazánkban láthatatlanok.

Az áldozatok sokszor nem tudnak segítséget kérni. A bántalmazás és folyamatos megaláztatás, a kenyérkereső férfitól való félelem és kiszolgáltatottság miatt sokan nem tudnak kilépni a kapcsolatból. Sajnos az áldozatokat a rendőrség, a törvény ereje sem védi meg a valóságban. A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet kutatásából kiderült, hogy ugyan az új Büntető Törvénykönyvben már önálló jogi tényállás a családon belüli erőszak, de nem terjed ki minden esetre, és az áldozatok védelme sem biztosított. A szomszédok, ismerősök nem törődnek a zárt ajtók mögött zajló eseményekkel. A kiérkező rendőrök bagatelizálják a történeteket, és addig nem avatkoznak be, „amíg vér nem folyik”. Ugyan a kiérkező rendőrök a helyszínen intézkedhetnének, hogy távoltartó határozatot hozzanak, de jellemzően a férfi jelenlétében kérdezik meg a nőt, hogy akarja-e. Sajnos a bántalmazott nők sokszor azt érzik, a végzés csak ront a helyzetükön, hiszen férjük még dühösebb lesz, és a papír nem védi meg őket.

Így csak kevesen vállalják, hogy összepakolnak, és akár gyermekeikkel együtt elmenekülnek. Hazánkban az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat hivatott azonnali segítséget nyújtani a menekülőknek (a nap 24 órájában ingyenesen elérhetőek a 06-80-20-55-20-as telefonszámon). Mintegy 100 nőt és gyermeket tudnak krízisközpontokban elhelyezni, ahol az áldozatok védett körülmények közt lakhatnak, és szakértő segítséget kapnak a traumák feldolgozásában. Sajnos mindössze hatvan napig maradhatnak itt. Sokan gyermekekkel érkeznek, jövedelmük alacsony. Így a bántalmazó és egyben eltartó férfi hiányában nehezen tudnak új életet kezdeni. Számukra az egyik első nehézség az, hogy fedél legyen a fejük felett. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szerint tavaly mintegy 700 nő lakhatási kérelmét kellett elutasítania a telefonszolgálatnak férőhely hiány miatt. A hatvan napos kríziselhelyezés után a családok átmeneti otthonba (amennyiben itt van férőhely), az egyedülállók pedig hajléktalan szállásra kerülhetnek. Sajnos a megfizethető és rugalmas lakhatási lehetőségek hiánya miatt nem tudnak kilépni az intézményekből. Sokak számára csak az a lehetőség marad, hogy visszamenjenek bántalmazójukhoz, vagy rokonoknál/ismerősöknél húzzák meg magukat, ahol könnyen megtalálhatja őket az agresszív férfi. Egy megfizethető, krízishelyzetben elérhető szociális bérlakás rendszer sok bántalmazott nőnek segíthetne az újrakezdésben.

2014-ben is megrendezik a közös táncot, idén „Egymilliárd Nő az Igazságért” címmel. Magyarországon is több helyszínen lehet csatlakozni a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség által koordinált eseményhez. A szervezők február 14-én várnak mindenkit Budapesten a Nyugati téren, de több vidéki városban is lesznek megmozdulások. Az alábbi Facebook linken megtalálható a tánc koreográfiája is.

https://www.facebook.com/events/1440222216210138/

Koltai Luca szakpolitikai munkatárs, Habitat for Humanity Magyarország